Tiszavasvári neves szülötte, Pethe Ferenc életműve


(Agrár- és élelmiszergazdaság szakterületi kategória)

 

A XVIII-XIX. század kiváló mezőgazdasági szakírója, Pethe Ferenc 1762. március 30-án született Büdszentmihályon és 70 éves korában, 1832. február 22-én hunyt el Szilágysomlyón. Neves újságíró, gazdasági szakember, szakíró volt, s egyben hazánk első gazdasági szaklapjának szerkesztője. Szülei elszegényedett parasztsorban élő szíjgyártó-földművesek voltak, akik a helybeli iskola elvégzése után parasztmunkára fogták a kiváló képességű Ferencet. A református pap és a tanító közbenjárására azonban szülei később beleegyeztek, hogy a 18 éves Ferenc a Debreceni Református Kollégiumban folytathassa tanulmányait, ahol szolgadiákoskodott, azaz ingyenesen tanult. Debreceni tanulmányait befejezve egy évre hazament szülőfalujába, ahol tanítóskodott, majd a Kollégium pénzbeli támogatásával külföldi egyetemekre, elsőnek a hollandiai Utrechtbe ment tanulni. 1788-ban indult útnak, s nyolc éven át Európa valamennyi fejlettebb országában megfordult, és a nyomdászságot is kitanulta. Hollandia után Angliába, aztán Franciaországba, Olaszországba, Svájcba ment, s Nagy Frigyes Poroszországában is járt. Legnagyobb hatással Hollandia volt rá, feleséget is onnan hozott magával.

1796-ban érkezett Bécsbe, ahol elvállalta a már két éve megjelenő első magyar gazdasági szaklap, a Magyar Újság (később Vi’sgálódó Magyar Gazda) szerkesztését. A következő év végén azonban - előfizetők hiányában - a lap megbukott. Saját kérésére szolgálatába fogadta Festetics György, aki a szerveződő Georgikonhoz másodtanári állásban alkalmazta őt. Állását és Keszthelyt 1801 őszén hagyta el. Nehéz, hányattatott évek következtek. Idejének javát nagy művének megírására fordította, közben a mindennapi megélhetésért is keményen kellett küzdenie. A viszontagságos évek alatt, 1805-ben jelent meg háromkötetes munkájának (Pallérozott mezei gazdaság) első kötete, amit 1814-ig követett a másik kettő. 1812-ben adta ki az ugyancsak kétkötetes "Mathesis"-t. 1805-ig a herceg Esterházy család uradalmaiban alkalmazták inspektornak. Esterházy nyújtott anyagi segítséget a "Pallérozott mezei gazdaság" kiadásához is. Az inspektori szolgálatból kilépve, a szórványos jelek szerint 6-7 esztendőn át bérlőként gazdálkodott. 1813-ban ismét Bécsbe költözött. Végül 1814-ben lezárta fő művét, s több részletben megjelent a harmadik kötet is.

Alighogy elkészült fő műve, 1814. januárjában Bécsben megindította új hetilapját "Nemzeti Gazda" címmel. A lapot négy és fél éven át tudta életben tartani, 1816-tól már Pestre költözve, itt szerkesztette és adta ki. 1818. június 30-án azonban előfizetők hiányában kénytelen volt a viszonylag hosszú időn át megjelenő szaklapot megszüntetni. Közben alapító tagja lett a Pesten létesülő Magyar Tudós Társaságnak. A "Természethistória" című, 1815-ben kiadott könyve 1817 őszén elnyerte az először kiosztásra kerülő Marczibányi jutalom egyik díját.

1818-tól újra nehéz, viszontagságos évek következtek. Megint bérletekkel, parcellázásokkal, ezek közvetítésével foglalkozott. A budai Vár alatt szőlőt telepített, s termelési tapasztalatairól egy könyvecskében adott számot. A mostoha körülmények és a nyugtalanság azonban tovább kergették Erdélybe. Kolozsvárra ment, ahol nyomdaalapítási és lapindítási tervekkel foglalkozva, a szükséges anyagiak előteremtése céljából - protestáns és tudós létére - beállt a katolikus plébánia kocsmájába - kocsmárosnak. Nyomdáját a Farkas utcában állította fel, politikai lapját 1827 decemberében "Hazai (Erdélyi?) Híradó" címmel indította meg (majd ennek mellékleteként kiadta a "Nemzeti Társalkodó"-t). Nehéz, küszködéses évek után, 1831 őszén az újságot eladta, ő maga pedig Szilágysomlyóra (ma: Simleu Silvanie-Románia) költözött. Néhány hónappal később, életének 70. évében, 1832. február 22-ére virradó hajnalon itt halt meg.

Akárcsak pályafutása, sokfelé ágazott munkássága is. Otthonosan mozgott a természettudományokban, ezen belül is a matematikában, kémiában és a biológiában, bekapcsolódott a nyelvújítás körül folyó csatározásokba (a neológusok pártján állt ugyan, de szemben Kazinczyval). Bibliákat adott ki Utrechtben és itthon, lapot indított és szerkesztett, gazdálkodott és gazdaságot irányított, tanított és tankönyvet írt. Ismereteit és felkészültségét igazán azonban a mezőgazdaságban és az agrártudományok terén tudta legjobban kamatoztatni.

Mitterpacher Lajos és Nagyváthy János összefoglaló agrártudományi munkái után az ő könyve fogta át harmadiknak a mezőgazdasági üzemtan egész területét. A gondolat keszthelyi tanárkodása idején született, az eredetileg tankönyv-pótlónak szánt műből azonban nagyméretű tudományos összefoglalás lett.

Könyvében előbb a talaj tulajdonságáról és a talajművelés kérdéseiről beszél. Behatóan foglalkozik a talaj kémiai szerkezetével, köztük a hazai talajféleségek tulajdonságaival. Fontosnak tartotta a talajerőpótlást: a talaj rendszeres trágyázását. Új vasfogú boronákat tervezett.

Nagy gonddal dolgozta ki "termésváltoztató", azaz: vetésforgó rendszereit. Közülük legnagyobb hírnevű az ún. tízszakaszos forduló lett, amit még a német Albert Thaer is "musterhaft"-nak (mintaszerűnek, példásnak) nevezett: Vetésforgója a kővetkező tíz szakaszra tagolódott: 1) lednek (bükköny), 2) őszi rozs vörös herével, 3) lóhere kaszálónak, 4) lóhere legelőnek két évig, 5) őszi búza, 6) lednek, 7) őszi vagy tavaszi árpa, 8) lóhere kaszálónak, 9) lóhere legelőnek, 10) zab. Külön forgásrendet állított össze a gabonatermelő s külön az állattenyésztő gazdaságoknak.

A szarvasmarha-tartás legfőbb célját a tenyésztésben és a tejtermelésben jelölte meg. A hazai irodalomban először beszélt a tejhozamok növelését is szolgáló mesterséges borjúnevelésről, az állatok - főként a göbölyök - hizlalásáról. Nem helyeselte a lovak korai igázását.

Legtöbb teret a juhtenyésztés kérdésének szentelt. Felismerte, hogy a textilipar fejlődése következtében a tenyésztési ágazat nagy konjunktúra előtt áll Magyarországon is. A magyar fajta juhok gyapja azonban nem versenyképes, ezért tenyésztésre a spanyol eredetű merinót és a német ún. "selyemgyapjas" juhot ajánlotta. Az egészséges legelők kiválasztásával, írta, megelőzhetők a különféle betegségek (a métely, vízibetegség, szájfájás és a körömméreg) is.






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design