A tuzséri Jonathan alma, mint a szabolcsi Jonathan alma egyik reprezentánsa


- agrár- és élelmiszergazdaság -

 A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

 

„Én Istenem, ha felkelek/Óh almám, Te érted mit tegyek?/Neked adom minden napom,/Így leszel éltető holnapom./Nap-nyugtával dúdolgatom végül,/Nem élhetek almafám nélkül.”

dr. Kajati István

 

 

 

 

A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, azaz a hungarikum törvény szellemében készült jelen javaslattételi tanulmány a magyar nemzetgazdaság, azon belül az agrárszektor életében meghatározó szabolcsi almatermesztés zászlóshajóját, a Tuzsér által hazai és nemzetközi nimbuszt szerző Jonathán almát állítja az agrár-és élelmiszergazdaság értékkategórián belül az értékelés középpontjába. A világon a frissgyümölcs-fogyasztás legnagyobb részét a narancs, a mandarin, a citrom, a banán és az alma adja. Ezeknek a gyümölcsfajoknak kiemelkedő jelentőséget ad szállíthatóságuk, érési és tárolási szabályozható fogyasztási idejük. Az alma ugyan mérsékelt égövi növény, de a nyári, az őszi és a téli érésű fajták termesztése, ez utóbbiak tárolása lehetővé teszi, hogy az év minden hónapjában fogyaszthassuk, és világszerte elterjedt. Európában a vadalma őshonos, melynek termése ugyan apró és savanyú, de a régészeti leletek tanúsága szerint őskori elődeinknek azért táplálékul szolgált. A mai almafajták valószínűleg az úgynevezett paradicsomi alma leszármazottai, amely a Kaukázus, Afganisztán, illetve Turkesztán területén fordul elő. A különböző tömegesen érő vadnövények gyűjtögetéséből élő aratónépek hosszú vándorlásaik során magukkal hozhatták a paradicsomi almát, amely aztán véletlenszerűen kereszteződhetett a vadalmával - egyes feltételezések szerint éppen Közép- Európában.

Az ókorban mindenesetre már ismerték, Varro és Plinius több almafajtát, a IX. századi Capitulare de villis című mű pedig édes és savanyú, téli és nyári fajtákat sorol fel. A XVI. századból hetven fajtáról szóló leírás maradt fenn. A magyarok is régóta ismerik ezt a gyümölcsöt. Az alma szó még a honfoglalás előtti időkből, valamelyik török nyelvből származik. Mai törökül elma, és bizony a kazahok régi fővárosa, Alma-Ata is a környező híres almatermő vidékről kapta a nevét.

A KSH adatai és a hazai gyümölcstermesztés szakirodalmának jelentős része is kihangsúlyozza, hogy a lakosság létszámához viszonyítva sehol a világon nem termelnek annyi almát, és egyetlen ország sem exportálta a múlt században főleg saját almatermelésének akkora hányadát, mint Magyarország. Az almát termesztő országokban, így hazánkban is a termesztés alapvető célja jelenleg értelemszerűen a belföldi szükségletek kielégítése, de minden almatermesztő ország törekszik még arra is, hogy a megtermelt alma egy részét nyersen, vagy feldolgozott állapotban exportálja. A Kárpát-medencében évszázadokon át főleg a keleti almák (Malus orientalis) fajtáit, változatait termesztették, ami megfelelt az extenzív művelés igényeinek. 1925-ben a megváltozott államhatárok miatt Szabolcs-Szatmár-Beregben egy új almatermő táj alakult ki. 1930-1940 között almában európai elsők voltunk; a Jonathánt – a Húsvéti rozmaringgal nagy sikerrel termesztették. 1945 után a nyírségi termőtáj vált dominánssá, a fő termesztő táj a Szatmár-Bereg (Tisza, Szamos, Túr mentén) – Szabolcs lett. Az 1950-es években A Starking és a Delicious fajták szerepe megnőtt a régi fajtákkal szemben. Az 50-es években Győr-Sopronban, majd a 60-as években Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Bács-Kiskun megyékben zajlottak nagy almatelepítések.

 

 

A KSH adatai szerint Magyarország a hazai gyümölcstermesztésében az alma a meghatározó. Az egészséges életmód sokat emlegetett egyik alappillére a megfelelő mennyiségű gyümölcs és zöldségfogyasztás. Mégis az üzletekben a saját termesztésű tradicionálisan kedvelt, ízletes magyar gyümölcsökből egyre kevesebbet látunk a polcokon, jelen javaslat járulékos célja az, hogy a nemzeti értékké nyilvánítással járó figyelem révén „felrázza” a magyar lakosságot a hazai termesztésű alma kapcsán. Magyarország rendkívül gazdag jól termő mezőgazdasági területekben, melyek képesek lennének megfelelő mennyiségű és olcsó vitaminforrással ellátni a magyar lakosságot. A megyénkénti termésmennyiségek csökkenő sorrendbe állításából, majd azt látjuk, hogy területileg mely négy megyére koncentrálódik a gyümölcs termesztésének 80%-a Ezek: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Zala megye, s ebből a mi megyénk 60 %-ot képvisel, ami meghatározó mennyiség. Ez a jellemző tényező pedig döntően meghatározza és befolyásolja az országos eredményeket. Kiemelkedően magas tehát Szabolcs-Szatmár-Bereg megye almatermesztése, ez a megye a híres szabolcsi alma, „a Szabolcs Aranyának” hazája. Az üzemszerű almatermesztés még száz éves hagyománnyal sem bír. Tulajdonképpen az I. világháború után kezdődött meg az ültetvények telepítése és fejlődése. A telepítés beindításának ideje sajnos nem volt véletlen. A Trianon által szűkre szabott ország területén jóval kisebb arányokban találunk ugyanis gyümölcsöst, mint a volt Nagy Magyarországon. Ennek következtében gyümölcshiány lépett fel, különösen a téli gyümölcsökben, melyek közé az alma is tartozik. 1919 és 1938 között legalább 30%-kal nőtt a gyümölcsfák aránya. Kialakult a jellegzetes termőtája, a Szamos-mente, és később Szabolcs. Mivel almatermesztésünk erőteljesebb fejlődése tehát a XX. század elején indult meg az első részletesebb statisztikai adatok is 1895-től találhatók. A XX. század második felében végbement társadalmi és gazdasági változások, élelmezési tendenciák igazolják, hogy a mezőgazdasági termelésen belül a gyümölcstermesztés- kiemelkedően az almatermesztés-minden földrészen, minden országban kiemelt termeléspolitikai tényezővé vált. Ezt a primátusát pedig az élelmezésben megnövekedett szerepe, ezen keresztül a foglalkoztatásban és az eltartóképességben elfoglalt helyzete adta.

 

Az almatermesztés hazánkban és nemzetközileg elismert szakértője, a még élő, s jelen tanulmány szakirodalmi és forrásbázisának lényegi alapjait meghatározó dr. Pethő Ferenc három szakaszra bontja a XX. századi almatermesztés, melyek a következők:

1. szakasz 1895-1919,

2. szakasz 1920- 1945,

3.szakasz 1946-1970.

A II. világháború utáni fellendülés a gyümölcstermesztésen belül elsősorban és egyértelműen azért éppen az alma termesztésében tapasztalható, mivel az alma egész éven át fogyasztható. S nyilván érdemes még említést tenni a 3. szakasz záróidőpontjától datálható, s ma is tartó, már a XXI. századba átnyúló 4. szakaszról. Az almatermesztés hazai területi elhelyezkedését vizsgálva elmondható, hogy a természeti és közigazgatási tényezők hatására az Alföld egyes résztájain (Szatmár-Beregi lapály, Nyírség, Duna-Tisza köze homokos hátsága) – a közigazgatási egységektől (megye, járás) nem függetlenül- alakult ki a legnagyobb kiterjedésben.

Az 1895-ös gyümölcsfaszámláláskor már 159 ezer almafát írtak össze Magyarországon. A XX. század elejének fellendülése főleg a Felső-Tisza-vidék irányába tolta el az almatelepítést. Az 1930-as években a Tisza és a Szamos völgyében jelentősebb télialma-telepítéseket végeztek, és ennek eredményeképp az alma aránya az 1895-ös 17%-ról 1935-re 32,5%-ra módosult (a megye a 1O,5%-os almafaállományával az ország legjelentősebb hazai termőtájává vált). A fellendülés az 1980-as években megtorpant, 1980-1985 között több mint 8000 hektár nagyüzemi gyümölcsöst vágtak ki. A rendszerváltás után az orosz piac beszűkülésével az alma külföldi értékesítése mélyrepülésbe kezdett. Manapság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 23 ezer hektár almaültetvény található, amelyen az országos almamennyiség kétharmadát termelik. Ennek alig tizedét exportálják a gazdák, a termés jelentős részéből olcsó léalma lesz. Jellegzetes tájfajták: a Batul, a Kanadai renet és a Bereczki Máté pomológus (1824-1896) által behozott amerikai Jonathán. (Forrás: Hagyományos ízek, régiók gyűjtemény.)

 

Egyértelmű „tényvalóság”, hogy almatermesztésünk területi, szerkezeti állapotát, fejlődését a természeti-földrajzi tájegységek adottsága mellett az élesen elhatárolható időszakok gazdasági-politikai irányvonala és a mindenkori szakismeret határozza meg. Az is tény, hogy már az 1935-ben készült statisztikai felmérés szerint is az országos átlagnál jóval több almafa volt az ország nyugati (Zalai dombság), északkeleti (Szatmári sík, Nyírség) csapadékban gazdagabb és az Alföld déli (Duna-Tisza közi hátság) legszárazabb tájegységeiben. Az említett tájegységek talaja, éghajlata, domborzata között lényeges a különbség. Az 1930-as években országos méretűvé duzzadt ültetési-és gyümölcsfagondozási mozgalom hamarosan megdöntötte azt a nézetet, hogy az Alföldön nem lehet téli termésű almafajtákat termeszteni. A hűvösebb, csapadékos vidékekről kitolódott a termelés a melegebb, szárazabb tájegységekre is. Már a 30-as évek végén a Dél-Nyírség községeinek homoktalajain Jonathán almát termeltek. A Jonathán alma pedig egyértelműen Tuzsérnak köszönheti újkori hazai és nemzetközi nimbuszát.

 

Tuzsér a szabolcsi Rétköz településeinek egyike, s a Tisza mentén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén található. A 2892 ha, pontosan 15, 5 m² kiterjedésű település a Záhonyi járásban található nagyközség, melynek lélekszáma 3444 fő (2015. január 1.). A szabolcsi település északon Tiszabezdéddel, keleten Mándokkal, délről Komoróval, nyugatról a Tiszával, ill. Zemplénagárddal határos. Területének felszíne egyenletes, tengerszint feletti magassága 100-113 méter között változik, a legmagasabb pontja a község délkeleti részén, a Vajas-dűlőben 120,1 méter. A gyengén tagolt határ felszínének alakításában a szerkezeti mozgások, a folyóvíz és a szél játszották a döntő szerepet. Tuzsér területét a legrégebbi időktől fogva a Rétközre jellemző domborzati, vízrajzi állapotok és éghajlati viszonyok jellemezték. A nagymúltú almatermelő község és környékének éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. A Rétköz globális napsugárzásának évi összege megfelel az országos átlagnak. A mezőgazdaság szempontjából kiemelkedő éghajlati elemek közül a csapadékmennyiség is megfelel a sokévi átlag alapján a hazai átlagnak, vagyis a legtöbb csapadék nyáron és a téli évszakban esik. A speciális ízvilágú, különleges zamatú és vitamintartalmú tuzséri Jonathán alma itteni kultusza kedvező agrárspecifikus adottságrendszer közé ágyazódott be tehát. Nem csupán megyei, hanem országos szinten is egyedülálló jelenség, hogy a rendelkezésre álló történelmi, szakmai kordokumentumok egyértelmű igazolása alapján Tuzsér „almás híre”, „almás múltja” 300 éves írott történelemre vezethető vissza, s bizony „innen, a Tisza-könyök tuzséri szakaszáról, a Tisza-árteréről indult el a Jonathán almafajta az európai hírnév felé.” (Tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület).

Bél Mátyás (1684-1749) a pozsonyí líceum rektora egyébként felbecsülhetetlen értékű forrásmunkák készítője, a forrásfeltáró-forrásgyűjtő történetírás úttörője, a “Tractatus de rustica Hungarorum” (A magyar vidéki élet) cím művében írja Szabolcs megyéről: ,,A Tisza-mentén gyümölcsös kertei azonban sokfelé almaszüret találhatók, bőségesen is teremnek … a tél közepén, amikor a gyümölcs már ritka, egy szekérderék válogatott alma 40 vagy 50 pénzbe kerül. Itt olyan almavermeket szoktak készíteni, mint másutt sehol”. Az almatermesztés tuzséri múltjának három évszázados mélységeibe hatoló oknyomozás pedig szintén Bél Mátyás koráig

vezet el minket, - a XVIII. század kiemelkedő polihisztora- már a XVIII. század elején, azaz 1736-ban a következőt írja: „Tuzsér a Tisza felé, amelynek árvizek földjét gyakran rongálják, almáskertjei a szakadásos partra vannak ültetve.” Tuzsér és a Tisza, mint falu és folyó mindig szoros kapcsolatban állt egymással, hiszen a folyó jelentősen befolyásolta az emberek életét. A Tisza volt előbb, aztán Tuzsér, de a kapcsolat évszázadok óta élő, s jelentős szerepet játszik az almatermesztésre pozitívan ható klímaviszonyok miatt a folyó közelségének különleges előnye.

A források és a korábbi megfigyelések alapján is elmondható, hogy a gyümölcs-termesztés fészke a folyók ártere volt, innen indult el hódító útjára. Igazi fejlődésnek, harmonizálva az almatermesztés fentiekben felvázolt hazai ritmikájával a XIX. század végén, s a XX. század elején indult a nagyobb volumenű tuzséri almatermesztés, amikor is az addigi fajták mellett az Amerikából származó Jonathán alma ismertté vált. A különleges almafajta nemesítője Philippe Rick először New Esopus Spitzenberg-nek nevezte ezt az újdonságot az 1800-as évek elején, később azonban Jonathanra változtatta a nevet. A fajta valószínűleg az Esopus Spitzenberg magoncaként tehát a XIX. század elején keletkezett New York államban (USA). Jonathan Hasbrouck hívta fel rá először a figyelmet, és megtalálója tiszteletére nevezték el a fajtát végül a ma is ismert nevén Jonathannak. Hazájában a bevezetést követően eléggé jelentős volt, de az 1900-as években nagyon lecsökkent az aránya. Európa valamennyi almatermesztő országában megismerték, de hazánkon kívül sehol nem vált fő fajtává. A Jonathan 1882-ben került magyar földre, először is Tuzsérra és azóta is igen népszerű. Gyümölcse közép-nagy, néha igen nagy, kúpos gömb alakú, s az északkeleti térség éghajlati viszonyai között tetszetősségében és ízletességében minden más fajtát felülmúlt, ezért hibái ellenére is közkedvelt maradt. Kitűnőleg elsőrendű asztali, piaci és gazdasági alma. Bőre finom, vékony, ledörzsölve fényes, csaknem az egész felület eleinte homályos, később derűsre változó pirossal van bemosva, vérpiros csíkokkal becsapkodva. Íze, zamata kitűnő. Novembertől januárig érik. Fája mérsékelt növekedésű, gyenge, vékony gallyú. Edzett, korán és bőven terem. Helyben, talajban nem válogatós, mégis a kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli, de homokon is jól terem. A Jonathán alma közepes vagy kicsi gyümölcse kissé lapított tojás vagy kúpos gömb alakú, a csésze körül enyhén bordázott. Legjobb fogyasztási minősége a 60-70 mm átmérőjű gyümölcsnek van. Héja vékony, sima, fényes. Alapszíne zöld, éretten sárga, melyet élénkpiros fedőszín borít. Húsa sárgásfehér, tömött, bőlevű, egyedülállóan harmonikus ízű, egyidejűleg édes, savas, kissé illatos és zamatos. A gyümölcs érzékeny a szedési időpontra. Az alapfajta szedési ideje szeptember közepe. A túlérett gyümölcsök gyakran foltosodnak. Hibája, hogy a lisztharmat érzékeny. Minden alanyon jól díszlik, bokor- és alakfának, közepes törzsű fának való. Gyümölcsei jól állják a szelet a fán. Felhasználás: A fajta kiváló beltartalmi értéke és íze miatt nagyon sokrétűen hasznosítható: friss fogyasztás, levesek és főzelékek adaléka, de kiváló mártás, püré is készíthető belőle. Az almával készült pite, lepény és rétes jellegzetes magyar sütemény. Kedvelt élelmiszeripari alapanyag pektin, zselé, befőtt, sűrítmény és pálinka készítésére. Mint minden alma, ez is többféle fajtaváltozattal rendelkezik. Kemény húsú, roppanós alma, íze egyszerre édes és savanyú. A színe piros, de az egységesen piros bőrt, fajtától függően, pettyek, csíkok sárgás részek is tarkíthatják. Őszi alma, de akár 4-5 hónapig is jól tárolható.

A Jonathan alma presztízse egészen odáig emelkedett, hogy a „Szabolcsi alma” (Malus domestica Borkh.) fogalmán az eladók és a vevők ma már egyértelműen Magyarország északkeleti részén, a Nyírségben, Szatmárban termett Jonathan almát értik, illetve értették még 20-30 évvel ezelőttig, az Idared helyi feltűnéséig, bár a kollektív nemzeti tudatban a szabolcsi alma még mindig a Jonathánnal egyenértékű. A magyar almatermesztés világhírét ez a fajta alapozta meg. Tuzséron az alma hírét a neves Lónyayak, Odesalchiak alapozták meg, akik a megyében elsőként telepítettek itt 130 holdnyi területen. Tuzséron tehát egészen Mária Terézia idejéig vezethető vissza az almatermesztés. Az uradalom az állami kölcsönök segítségével egyértelműen nagyobb, a kisebb gazdák 0,5- 3 ha kiterjedésű gyümölcsösöket hoztak létre, amely ültetvényeken már a Jonathán- fajta dominált. A „Szabolcsi alma” század eleji indulása döntő összefüggésben volt Nagy Sándor munkásságával, - akinek nevét viseli jelen beadvány benyújtója, a Tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület, hiszen ő komoly ösztönzője és segítője volt mind az uradalmi, mind pedig a gazdák általi telepítésnek. Az uradalmi gazdaság pedig a jó adottságoknak és az alma iránti igénynek köszönhetőn dinamikusan nőtt, olyannyira, hogy az 1910-es években már Amerikába szállították az almát, mégpedig „Tuzséri Hercegség” feliratú csomagolásban a földrajzi eredetet jelölve, s mind Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, mind pedig Magyarország nemzetközi gazdasági presztízsét is erősítve. 1937-ben létrejött a Tuzsér Rétközi Minta-gazdaság, melyben már 1100 holdon 47.754 gyümölcsfa ontotta a termést, melyből 32.000 volt almafa, s ebből is 12.000 Jonathán almafa. Az uradalomban modern felszerelésekkel és komoly, szakszerű irányítással folyt a termelés. Igen nagy gondot és nívós figyelmet fordítottak a szervezésre és logisztikára, a termék csomagolására, a feldolgozás hátterének megteremtésére. A gazdák kiszalmázott helyiségekben tárolták az almát és tavasszal értékesítették azt. Tuzsér a II. világháború előtt az Észak-Nyírségi almatermesztés fellegvára volt. A gazdák látva és követve az uradalmi gazdálkodás jó és hatékony példáját, adaptálták a termesztési metodikát, s almaoltványokat hozattak, és földjeiket ezzel telepítették be. Az almatermesztés fontosságát az is jelzi, hogy 1931. október 24-én Gazdakör alakult a községben és 1933-ban faiskola létesült az uradalom segítségével. A faiskola vezetője Bakó István református lelkész volt, akinek munkáját utódja, Pethő Gyula is folytatta. Az ő szolgálata idején ültettek 1936-ban vadalanyra oltott Jonathánt javadalmi területére, s ez a gyümölcsös egészen 2000-ig ontotta „Szabolcs Aranyát” az ártéren belül.

 

A történelmi változások iránya, mint az almatermesztést alapvetően meghatározó erő a továbbiakban nem hagyta érintetlenül a tuzséri Jonathán alma termesztését sem, hiszen a II. világháborút követő földosztás következtében az uradalmi gyümölcsösök állami, majd szövetkezeti kezelésbe kerültek. A minőségi munka mérséklődött némileg a mennyiség dominanciája következtében, de kétségtelen pozitívumként újabb gyümölcsösök létesítése is megindult. A vadalma alanyt pedig felváltotta az M4 alany. Az előzményekből és az adottságokból következően nem meglepő, hogy a tsz-ben is a legjelentősebb ágazat volt az almatermesztés. 300 hektáron évente 600 vagon alma termett a tuzséri határban, s a tsz-nek saját hűtőháza is volt. A rendszerváltást követően a kezdeti bizonytalanságot követően a fakivágások után telepítések is történtek. Jelenleg 300+100 hektáron 9000 tonna alma terem Tuzséron, s abból 2500 tonna a Jonathán, melynek hegemóniáját újabb almafajták egészítik ki, gazdagítva a fajtaválasztékot, illetve a termesztési tendenciát követő új technológiák is megjelennek a szakmai fejlődés jegyében.

A hazai kertgazdálkodás nívójának megtartása, szakmai összefogás, tapasztalatcsere és továbbképzés, egyszóval a hazai kertgazdálkodás magas színvonalon tartásának okán született meg az ún. „kertbarát mozgalomMagyarországon még a múlt század elején és komoly hagyományokkal rendelkezik. Az első kertbarát közösséget 1916-ban Diósgyőrben munkások alapították. Hamarosan országszerte elterjedt a mozgalom. A 1960-as években a művelődési házakban szerveződő kertbarát körök formájában lendületes fejlődésnek indult. A körök 1968-ban hozták létre az Országos Szövetséget, amely 1989-ben vált jogi személyiséggé. A Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége megközelítően 132 kört, klubot tart nyilván. A taglétszám 13 000 fő feletti. Az Országos Szövetség munkáját segítik a megyei és fővárosi szövetségek s ezeken keresztül biztosítható az információ áramlása. A körök, a megyei szövetségek működését segítik az önkormányzatok, a művelődési házak, a kertészeti vállalkozók, a helyi iskolák, a megnyert pályázatok. Az Országos Szövetség tömegbázisát a 1,5 millió kertes házban lakó, a közel 1 millió hétvégi és zártkertben tevékenykedő, és a 800 ezer kisárutermeléssel foglalkozó család képezi. A Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége ennek a széles és sokszínű kertész rétegnek igyekszik segítséget nyújtani. A tagság munkájának gerincét a kiállítások, a tanulmányutak, a helyszíni bemutatók és tapasztalatcserék, a kulturális és egészségügyi tevékenységek adják.

Jelen javaslattételi tanulmány benyújtója a Tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület 1968-ban született meg, aza 49 éve, tehát 1 év múlva ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, melynek igazi megkoronázása volna a Tuzsérról világhírnevet szerző útra induló, s napjainkig is meghatározó tuzséri Jonathán alma hungarikummá nyilvánítása. A klub alakuló ülése 1968. január 28-án volt, 45 alapító taggal. Jelenleg 140 tagja van. A klub tagjai közt komoly és elszakíthatatlan, ugyanakkor egymást segítő és inspiráló emberi és szakmai kötelék van, igazi, s az alapvető célok mentén lélegző közösség mind a mai napig, mely célok a következők: a közös tanulás és a közös munka által fejleszteni a helyes szakmai, gazdasági ítélőképességet, a közösségi gondolkodást és a folyamatos, rendszeres tanulási és művelődési igényt. Jelenleg is minden héten találkoznak komoly, egymást inspiráló, gazdagító szakmai tapasztalatcserére. A jelmondat találóan és sok értékparamétert összesítően fogalmazza meg a Kertbarát Klub értékelvű esszenciáját: „Kertészkedj,művelődj,barátkozz!”, emellett, az utóbbi évtizedekben az alapfilozófia még a „Védd a természetet!” , és a „Fogyassz magyar terméket!” kettős gondolatkörrel gazdagodott.

A klub tagjai a szakmai együttműködés, tapasztalatcserék és rendszeres konzultációk, találkozók mellett különböző tanulmányutakon, tanulmányi kirándulásokon korszerűsítik élményszerűen eszköztárukat, és igyekeznek minden olyan eseményt és alkalmat megragadni, ami tovább öregbítheti, illetve tartja intenzíven életben a messze földön híres „Tuzséri alma” elismertségét. A klub jelenlegi elnöke, Lakatos Bertalan éppen ebből a célból készíttette el jelen javaslattételi tanulmányt is Tuzsér, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, sőt az egész régió és Magyarország almatermesztési brandjének, elismertségének újfajta dimenzionálása okán. A munka alapos szakmaiságú elkészülésben igen nagy segítséget nyújtott Szép Béla örökös klub elnök is. A „Szabolcs Aranyának” is nevezett Jonathán alma Tuzsérról induló sikertörténete egy immár szabolcsi hagyományúnak tartott, speciális ízvilágú, különleges zamatú és vitamin tartalmú almafajta, mely jelen megközelítésben a magyar nemzeti értékpiramis valamennyi szintjére beemelésre méltó agrárgazdasági alapú érték.

A Tuzsér és Térsége Termelői Értékesítő Szövetkezet, mely 4 éve fogja össze termelőket jelenleg 400 hektáron folytat almatermelést Tuzséron és 30 km-es körzetében, s ebből 300 hektár található Tuzséron. Ez 100 termelőt jelent, akik a Kertbarát Klub révén megszerzik és tovább fejlesztik a minőségi almatermesztéshez szükséges szakmai kompetenciákat. Bámulandó alázatot és alapos szakmaiságú hozzáállást mutat, hogy minden év januárjától-márciusáig egy héten egyszer találkoznak tanfolyam jellegű szakmai konzultáció céljából. A Jonathán alma mellett termesztenek még Idared, Jonagold, Mutsu, Granny Smith, Gála és Starling fajtájú almákat is, de a tuzséri Jonathán alma kultusza máig kimagasló.

A nagy múltú és évszázados hagyományokra épülő tuzséri almatermesztés rangos és hangsúlyos helyet foglal el mind a mai napig a hazai össz-almatermesztésben, melynek nagyságrendje: 500.000-700.000 tonna, amihez Tuzsér és térsége 10.500 tonnával járul hozzá, azaz elmondhatja magáról a kis szabolcsi község, hogy a hazai össztermelés 1,5-2 %-át adja, azaz saját lakosságához és kiterjedéséhez mérten szignifikánsan markáns mennyiséget. Összességében pedig Szabolcs adja a hazai almatermelés összesen 60 5-át, ami szintén jelentős és arra utaló erő, hogy megyénkben érdemes a nemzeti értékmentés felületén is figyelmet szentelni az almának, jelen esetben a „Szabolcs Aranyának” tartott „Tuzséri Jonathán almának.” A különlegesen közkedvelt gyümölcs jelenleg a Spaar, Auchan élelmiszerláncokon keresztül jut el a magyar fogyasztókhoz 150 tonnányi mennyiségben, illetve a román piacra is szintén 150 tonnányi mennyiségben az ottani iskolagyümölcs programba is becsatlakozva, ezáltal is öregbítve, illetve megtartva Magyarország múlt századból átörökített hagyatékaként a „magyar termesztésű alma” hazai és nemzetközi tekintélyét.

Hagyományőrző, a Jonathán almára épülő innovatív eredményként érdemes kiemelni azt is, hogy a tuzséri pálinka-manufaktúra jonatánalma-pálinkája lett a IV. pálinka-világkupa győztese is, tehát a Jonathán alma, mint alapanyag további kiemelkedő, és a hazánk szabolcsi részének, sőt Magyarország nemzetközi presztízsének öregbítő alapértéke napjaikban is.

 

 Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

 

Gyümölcstermesztésünk legjelentősebb faja az alma. 2013-ban az ország almatermelésének 20 százaléka étkezési, 80 százaléka ipari alma. A téli alma még mindig a legfőbb gyümölcsfajunk. Ennek 57 %-át a nyírségi termesztőtáj adja. Az alma a legnagyobb termőterülettel rendelkező „Szabolcs Aranya.” A szabolcsi almapálinka már hungarikum. A szabolcsi almás máktorta, Pintér Zsolt veszprémi cukrászmester alkotása, 2012-ben elnyerte a Magyarország tortája címet, melyhez a javasolt felhasznált gyümölcs éppen a Jonathán alma, esetleg az Idared.

A 2012. évi XXX. törvény, a hungarikum törvény dinamikusan változó, egyre több és több helyi, megyei és kiemelt nemzeti értéket, majd hungarikumot számot tartó ereje lehetőséget teremt arra, hogy egy-egy község, város a „települési érték” megtisztelő ranggal és értékei felkutatásával, dokumentálásával és nyilvántartásával tisztelje meg az ember alkotta és természeti vagy élő kulturális hagyományokban gyökerező értékeit. Valamint olyan szellemi-gazdasági tudás alkotta gazdasági eredményeit, mint „a Tuzséri Jonathán alma”. A helyi értékké nyilvánítás 2016-ban megtörtént, s a javasolt nemzeti érték kiválóságához méltóan adjuk magasabb szintre beadványunkat a megyei értékké nyilvánítást kérve tisztelettel a tanulmányban is kifejtett érvek mentén.

A kedvező talaj-és éghajlati adottságokon túl ugyanis az emberi szakértelem és tudás, a gazdasági cselekvőképesség és fejlődni akarás is szükséges volt a Jonathán alma Tuzsér által megalapozott ragyogásához, éppen ezért is van helye a törvény által megtisztelt nemzeti értékek sorában mind a Tuzséri Települési Értéktár, mind a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár, mind pedig a Magyar Értéktár, sőt végső nemes célként a Hungarikumok Gyűjteményébe.

A hungarikum törvény szempontrendszeréhez igazítva elmondható, hogy a magyar gazdasági erő, tudás és kertgazdálkodói szellem komoly találmányának eredményeként hozzájárul a helyiek, s a nemzetközi agrárgazdaságban betöltött korábbi domináns és jelenlegi szerepe okán is a magyarság mentális, jó közérzetéhez. Sokáig emelte és emeli akár ma is az agrárgazdasági országimázst, ezért javasolt a Települési Értéktárba történő besorolása után a Megyei, majd a Magyar Értéktár, végül a Hungarikumok Gyűjteménye felé történő szíves

tovább ajánlása is, hiszen minden érv, törvényi és agrártudományos szempont emellett szól.

Annak ellenére, hogy a Jonathán alma gyorsan elterjedt Európa almatermesztő országaiban is, egyetlen államban sem érte el azt az arányt, mint hazánkban, s ugyan nem őshonos növény, mivel őshonos almánk nincs, viszont hazai és szokatlanul intenzív nemzetközi nimbusza egyértelműen a szabolcsi részből induló, s a magyar specifikus agrárszakértelem eredménye. Ezáltal pedig megfelel „a magyarság szellemi és anyagi alkotásai, ember alkotta és természet adta értékei” megfogalmazásnak, kitételnek, így magyarként valóban és igazán büszkék lehetnünk erre az agrárjellegű értékjelenségre. Mind települési, mind megyei, regionális avagy országos szinten nagy büszkeségre ad okot, hogy a Jonathán alma Tuzsérról eredeztethető és a helyi adottságokból fakadóan Szabolcsban specifikusan elterjedt változata mindmáig oly nagy népszerűségnek örvend mind a hazai, mind pedig a nemzetközi piacon, ami agrár-és élelmiszergazdasági vonatkozásban mindenképp komoly értékként méltó a megbecsülésre és értékként történő azonosításra. Ennek jegyében kérjük valamennyi döntéshozó pozitív ítéletét, hisz kevés olyan értékkel bírunk ebben az agrártípusban, ami ennyire különleges volna, hiszen az almáról mindenkinek Szabolcs, Szabolcsról pedig mindenkinek az alma jut eszébe, s ezt az emblematikus kötődést méltó a nemzeti érték megtisztelő védjeggyel is méltatni. Az értéket helyi értékként tisztelő Tuzséri Települési Értéktár Bizottság és a javaslat összeállítását indítványozó, helyi értékké nyilvánítást kezdeményező Tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület közös beadványának tárgya a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár szép új, a szabolcsi „Agrár-és élelmiszergazdaság” kategórián belüli értékeket is megtisztelő új eleme lehet a megye egyik büszkeségeként.

 

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

 

1. HÍR: Hagyományok, Ízek, régiók gyűjtemény, 2002, AMC Kft.

2. KORMÁNY Gyula-NÉMETH Péter-TAKÁCS Péter-BENE János-NEMES Csaba:Tuzsér. 2000.

3. Merre? Tovább? Magyar? Alma? Őstermelő gazdálkodók lapja, 2013. április/május

4. OKÁLYI Iván: Gyümölcstermesztés 1. Mezőgazdasági Kiadó-Budapest, 1954.

5. dr. PETHŐ Ferenc szerk.: Almatermesztés, Mezőgazdasági Kiadó-Budapest, 1969.

6. dr. PETHŐ Ferenc szerk.:ALMA. Mezőgazdasági Kiadó-Budapest, 1984.

7. Emlékfüzet, Tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület 1968-2008., Tuzsér, 2008.

8. dr. PETHŐ Ferenc: Az almatermesztés korszerűsítésének üteme az ezredfordulóig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Budapest, 1979.

9. Emlékfüzet, melykészült „A tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület” 45 éves évfordulója alkalmából, 1968-2013.

10. INÁNTSY Ferenc- BALÁZS Klára szerk.: Integrált növénytermesztés-ALMA. Budapest, 2004.

11. SURÁNYI Dezső: Ökológiai szemléletű gyümölcstermesztés – változó termesztő körzetekben. Tájökológiai Lapok 9 (2): 321–343. (2011)

12. http://kertlap.hu/szabolcsi-alma/

13. http://hungarotheka.hu/hungarikum/magyar-konyhamuveszet/383-szabolcsi-alma.html

14. http://izeselet.hu/magazin/miert-egyel-almat-minden-nap/

15. http://www.szon.hu/negy-evtizedes-a-tuzseri-kertbaratok-peldaja/haon-news-FCUWeb-20080126-0647472475

16. http://magyarkonyhaonline.hu/alapanyagok/alma

17. http://www.visitgyula.com/hirek/jonatanalma-palinka-tarolt-a-gyulai-palinkafesztivalon/

 

 A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.tuzsertesz.hu

 

 

 

 






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design