A Harangodi Erdészeti Erdei Iskola, mint a magyarországi minősített erdészeti erdei iskolák Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei meghatározó képviselője


- természeti környezet -

„Az erdő a világ egyetlen olyan könyvtára,amely már akkor is tudáshoz juttat,ha csendben vagy és nyitott szemmel sétálsz benne.” 

Dr. Madaras László erdőmérnök

 

A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, azaz a hungarikum törvény egy európai szinten is egyedülálló kulturális erőtérként, egyfajta speciális értékgyűjtő felületként biztosít lehetőséget arra, hogy 8 kategóriában azonosításra, minőségi dokumentálásra és a magyar nemzeti értékpiramis valamely, vagy mindegyik szintjén való nemzeti értékként történő azonosításra kerüljenek a magyar szellemi, tárgyi, kulturális, természeti és egyéb értékeink. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár országos vetületben is példaértékű következetességgel, törvényi megfeleléssel és rendszerességgel működve dolgozik már évek óta ezen a felületen is, s visszatükrözve a „három értékarcú” megye kulturális-természeti-történelmi sokszínűségét, számos besorolt, s már magasabb szinteken is pozitívan minősített értékkel dicsekedhet. Ezúttal - a vonatkozó törvény szempontrendszere alapján az egyébként még üres „Természeti örökség” kategóriába tartozó, hazai és nemzetközi szinten is ismert és elismert, a hazai erdei iskola mozgalomban a legmagasabb szakmai minőséget képviselő magyarországi Minősített Erdészeti Erdei Iskolák rendszerét javasoljuk a megyebeli Napkor melletti Harangodi Erdei Iskola modellje alapján bemutatva a megtisztelő megyei érték címre, mint Magyarország és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legelső magán Erdészeti Erdei Iskoláját.

Az „erdei iskola” kifejezés minden korosztály számára kikapcsolódást, élményt nyújt, valamint megteremti a játszva tanulás lehetőségét a hétköznapok agyonhajszolt életmódja mellett. Az erdei iskola fogalmát – bár sokan bizony tévesen szinonim fogalomként használják – el kell különíteni a tanulmányi kirándulás, a terepgyakorlat, a szaktábor, a témahét, a környezetvédelmi akció fogalmától.2001 márciusában az Erdei Iskola Műhelysorozaton és Konferencián fogadták el. Lehoczky János, a fiatalon elhunyt, ám gazdag munkásságot maga után hagyó környezeti nevelő és pedagógus után az erdei iskola programban hivatalosan is

használt fogalmat, mely szerint:

 

Az erdei iskola sajátos, a környezet adottságaira építő nevelés- és tanulás-szervezési egység.

A szorgalmi időben megvalósuló, egybefüggően többnapos, a szervező oktatási intézmény székhelyétől különböző helyszínű tanulásszervezési mód, amelynek során a tanulás a tanulók aktív, cselekvő, kölcsönösségen alapuló együttműködésére épül. A tanítás tartalmilag és tantervileg egyaránt szorosan és szervesen kapcsolódik a választott helyszín természeti, ember

által létesített és szociokulturális környezetéhez. Kiemelkedő nevelési feladata a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése, és a közösségi tevékenységekhez kötődő szocializáció.”

Az „erdei iskola” kifejezés maga tehát egy már az 1860-as évek óta élő fogalom. A XIX-XX.

század fordulóján és a XX. század első felében egészségügyi és oktatási intézményként került

a köztudatba. A mai erdei iskolák részben követik a reformpedagógiai elődök hagyományait,

de a környezeti nevelés új szemléletével és komplex feladatrendszerrel bővülve. Didaktikailag

is újat hoznak, amennyiben a megismerési folyamatot az élet természetes integráltságára építik fel. Időlegesen feloldják az iskola hagyományos tantárgyi rendszerét úgy, hogy tanításifoglalkoztatási programjukat elsődlegesen projektmódszerrel szervezik. A projekt középpontjában az erdei iskola helyszíne, környezete áll.

 

A 2011márciusában szervezett Erdei Iskola Konferencia záróülésén fogadták el

Magyarországon az „erdei iskola” hivatalos fogalmát:

„Az erdei iskola sajátos, a környezet adottságaira építő nevelés-és tanulás-szervezési egység.

A szorgalmi időszakban megvalósuló, egybefüggően többnapos, a szervező oktatási intézmény

székhelyétől különböző helyszínű tanulásszervezési mód, amelynek során a tanulás a tanulók aktív, cselekvő, kölcsönösségen alapuló együttműködésére épül. A tanítás tartalmilag és tantervileg egyaránt szorosan és szervesen kapcsolódik a választott helyszín természeti, ember

által létesített és szociokulturális környezetéhez. Kiemelkedő nevelési feladata a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése és a közösségi tevékenységekhez kötődő szocializáció.”

 

Az erdei iskola tehát sajátos tanulásszervezési forma, amelyre jellemző, hogy:

- az iskola tantervének integráns részét képezi;

- a megismerés tárgya az erdei iskola helyszínének természeti, épített és

szociokulturális környezete;

- a program megvalósítása a tanulók aktív, cselekvő tevékenységére alapoz;

- az ismeretszerzés folyamatát elsősorban kooperatív tanulási technikákra, a

projektmódszer alkalmazására építi;

- kihasználja az együttes tevékenységekben rejlő szocializációs lehetőségeket.

 

Az erdei iskola kifejezés a tanulásszervezésre vonatkozik, nem annak tartalmára vagy módszereire. Az erdei iskolai tanulás célja szerint lehet ismeretbővítő és képességfejlesztő. Az erdei iskolának nem csak az oktatás a célja, hanem izgalmas játékszín is egyben. Az „erdei iskola” elnevezés gyűjtőfogalom és fantázianév is

egyaránt. Gyűjtőfogalma azoknak az iskoláknak, amelyek működésük szerves részeként a szorgalmi időben időlegesen a természeti környezetbe helyezik tevékenységük színterét, és fantázianév, hiszen a helyszínek olyan változatosak, mint a természet (nem csak erdőkben, hanem folyó mentén, síkföldön, hegységekben is lehetnek). A számos nemzetközi és hazai elnevezés-változat közül napjaink gyakorlatában megőriztük a magyar pedagógiatörténetben először meghonosodott erdei iskola elnevezést. A pedagógiai meghatározások után az alábbiakban néhány általános iskolás tanuló definíciója olvasható, melyek tömörségük ellenére rendkívül sok pozitív érzelmet tükröznek e tanítási forma iránt.

 

„Megismertük közelebbről egymást és a természetet.”

„A természettel megismerkedni és a régebbi korral.”

„Egy olyan iskola, melyben többet tanulunk, mint a suliban és az osztály is összenő.”

„Többet tanulni a természetről!”

„Szabadban történő környezetismeret tanulás.”

„Az erdei életek tanulmányozása.”

„Olyan ismereteket szerzek, amit az iskolában nem.”

 

A hazai erdei iskolarendszer kialakulásának története és mintái: Európában már az 1800-as évek második felében kezdeményeztek a gyermekek számára nyaraltatási akciókat. Ezek az egészségügyi-gyógyító intézmények tekinthetők a szabad levegős és az erdei iskolák elődeinek. Az erdei iskolák a XX. század eleji reformpedagógiai mozgalom időszakában keletkeztek a bentlakásos elitképző iskolák hatására. Létrehozásukban elsőrendű szerepet játszott a tuberkulózis – a korszak népbetegsége – megfékezésére irányuló törekvés. Az első intézmény 1904-ben Charlottenburgban létesült, amelyről „A Gyermek” című folyóirat 1911-ben beszámolt:

 

„Ennek az iskolának a növendékei gyenge, vérszegény, városi gyerekek, kiknek sok mozgásra, szabad levegőre van szükségük. Az erdei iskolában a tanítás anyaga ugyanaz, mint a városi iskolákban, csak a beosztás más. A gyermekeket a lehetőség szerint a szabadban tanítják, mégpedig a tiszta erdei levegőben. A tanítás utáni időt is a szabadban töltik a gyerekek, kirándulásokkal, társas játékokkal, kerti munkával, tornával, olvasással.”

 

Az erdei iskolákban a gyógykezelésen és gondozáson túl a szabadban folyó oktatás előnyeit kihasználva a modern metodikai megoldások alkalmazására törekedtek. Felhasználták a gyermekek közvetlen természeti tapasztalatainak, és tevékenységi lehetőségeinek nevelő hatását. Az erdei iskolák szervezői tagadták a hagyományos, merev, magoltató iskolát, és előtérbe helyezték a gyakorlati tevékenységek útján való tanítást. A növendékek tankönyv helyett tanulási forrásként a természetet tanulmányozták. A középpontban a gyermekek felszabadításának törekvése állt. Magyarországon az első erdei iskolát Mátyásföldön nyitották 1908-ban, melyet munkaiskolaként is számon tartottak, mert termelőmunkával is párosult. 1908-ban a Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesület indítványára hozták létre elsődlegesen gyógyászati és prevenciós célokkal a szombathelyi erdei iskolát. Az intézet alapítója és igazgatója Gerlits Sándor volt. A gyermekek egészségi állapotának javítása az egész nemzet erősítését is jelentette, ezért különös gondot fordítottak nemcsak a betegek gyógyítására, hanem a hozzátartozóiknak, a gyermekeknek a fertőzéstől való megvédésére és a megelőzésre is. A Gyermektanulmányi Társaság is foglalkozott előadásaiban a természet megszerettetésével. Korabeli vélemények szerint a nevelés feladata a gyermek lelkének megnyitása a természet iránt, ami a haza nemes, tiszta szeretetével is kell, hogy párosuljon.

 

A magyarországi erdei iskola modellje alapvetően alternatívnak számít és német mintára

alakult ki, de sok elemében alkalmaz klasszikus megoldásokat is. Értékének és lényegének megismertetéséhez érdemes érinteni a köznevelés témakörét is.

Magyarországon a pedagógiai megújulás az 1970-es években már elkezdődött, de igazán a rendszervátást követően vált jelentőssé. Az alternatív, így az Erdei Iskolák lényege a más

munkaforma (erősebb kooperativtás), a más időbeosztás (tanóra szervezés felbontása), a másfajta értékelés (szöveges),a speciális tudás, stb.A magyarországi helyzet helyzet kapcsán nagyon lényeges kiemelni, hogy hazánkban az 1980-as években újra felélénkült az erdei iskola mozgalom, melyre az oktatásról szóló 1985. I. törvény is lehetőséget biztosított. Az első Nemzeti Alaptantervben (130/1995. (X.26.) Korm.rendelet) már konkrét környezeti célok szerepelnek:

„A környezeti nevelés során a tanulók ismerjék meg azokat a jelenlegi folyamatokat, amelyek következményeként bolygónkon környezeti válságjelenségek mutatkoznak. Konkrét hazai példákon ismerjék fel a társadalmi-gazdasági modernizáció pozitív és negatív környezeti következményeit. A tanulók kapcsolódjanak be közvetlen környezetük értékeinek megőrzésébe, gyarapításába. Életmódjukban a természet tisztelete, a felelősség, a környezeti károk megelőzésére törekvés váljon meghatározóvá. Szerezzenek személyes tapasztalatokat az együttműködés, a környezeti konfliktusok közös kezelése és megoldása terén.”

 

A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII.17.)

Korm.rendelet 3.§ (2) bekezdése szerint a korábbi bekezdésekben meghatározott tanórai foglalkozások megszervezhetők a hagyományos (tanórai és tantermi) szervezési formáktól eltérő módon is, amennyiben biztosított az előírt tananyag átadása, a követelmények teljesítése, a tanítási órák ingyenessége, a tanulói terhelés korlátozására vonatkozó rendelkezések megtartása (projekt-oktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás, könyvtári foglalkozás, művészeti előadáshoz vagy kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás stb.).

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény jelenleg hatályos változata 95. § (1) bekezdése szerint „az oktatásért felelős miniszter közoktatás fejlesztéssel kapcsolatos feladata:

m) az új pedagógiai módszerek, megoldások, szervezeti formák – így különösen: óvodaiskola,

egységes iskola, általános művelődési központ, projektoktatás, iskolaotthonos oktatás, hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét segítő iskolán kívülifoglalkozása (tanoda),

erdei iskola – kidolgoztatása, elterjedésének támogatása.”

 

Ugyanezen paragrafus (5) bekezdése szerint pedig „az oktatásért felelős miniszter és a környezetvédelemért felelős miniszter közös programok kiadásával, pályázatok kiírásával segíti a környezeti nevelés, oktatás feladatainak végrehajtását és az Erdei Iskola Program megvalósulását.”

 

Ugyanezen törvény 52. § (7) bekezdése szerint „az iskola a tanulók érdeklődése, igénye szerint nem kötelező (választható) tanórai foglalkozásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából (a továbbiakban: nem kötelező tanórai foglalkozás). Ha az igazgató a fenntartó egyetértésével nagyobb időkeretet nem állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozások heti időkerete – osztályonként – a (3) - (5) bekezdésben az évfolyamra meghatározott heti kötelező tanórai foglalkozások.

 

Az „Erdei Iskola Program” Magyarországon

 

Az oktatási és a környezetvédelmi tárca 1999-ben indította el közösen az erdei iskola programot, melynek során először célirányosan csak az iskolák számára írtak ki pályázatot. 2003-ban indult el a több tárca együttműködésével kialakított kormányzati program, melynek

keretében megteremtették a szükséges feltételrendszereket, kidolgozták a naprakész útmutatókat és módszertani segédleteket, valamint rendelkezésre bocsátották számos regisztrált és minősített szolgáltató névsorát. Magyarországon jelenleg száznál is több erdei óvoda és iskolaszolgáltató működik. Az erdei iskola mozgalomban a fent említett szakmai és nevelésbeli előnyöknek a legmagasabb szinten a magán-és állami erdészetek által fenntartott Minősített Erdészeti Erdei Iskolák felelnek meg, ezért is áll ez a javasolt érték jelen beadvány homlokterében.

 

Az erdei iskola hatékonysága, módszertana:

 

Az erdei iskolában a tanítás, illetve a tanulás folyamata a hagyományos iskolaiismeretközvetítéstől alapvetően különböző közegben szerveződik, ezért az erdei iskola által adott ismereteket sem lehet egyetlen tantárgy tárgykörébe vonni. Elérendő cél a komplex természetszemlélet kialakítása, ezért az erdei iskolai programokban nem csak

biológiai tananyagként kezelik az erdőt, hanem megtalálhatóak bennük a földrajzi, fizikai, kémiai, irodalmi, történelmi, néprajzi ismeretek megszerzésének lehetőségei is.

Fontos követelmény azonban, hogy a pedagógusok jól ismerjék az adott helyszínt, annak természeti-, történelmi-, néprajzi-, társadalmi értékeit, jelentőségét. Éppen ezért nem feltétlenül csak pedagógusok lehetnek a tanulókkal, hanem – a pedagógus jelenlétében, a tantervi célrendszerhez alkalmazkodva – erdészek, vadászok, természetvédelmi őrök, tájvédelmi körzetvezetők, muzeológusok, néprajzkutatók is vezethetnek foglalkozásokat.

 

Az Erdészeti Erdei Iskola pedagógiai szempontból egy sajátos szocializációs terep, mert kiváló lehetőség nyílik a közösségi létforma gyakorlására, az önkiszolgálásra, az egymásra figyelésre, a felelősségvállalásra, valamint a kortársakkal és a felnőttekkel való együttműködésre. Az alábbiakban az erdei iskolai oktatásban leginkább érintett csoportokkal történt felmérés eredményei olvashatók, melyek azt támasztják alá, hogy a közoktatásban van létjogosultsága e munkaformának.

 

Pedagógusok:

A válaszolók 86 %-a szerint azért fontos az erdei iskoláztatás, mert a tantervben szereplő ismeretanyagon felüli tudást, tapasztalatot biztosít a diákok számára, 72 % -uk szerint pedig szemléletbeli változást is okoz náluk. 84 %-os említettséget kapott a pedagógusok azon élménye, hogy az erdei iskolázás által élethez közelibb tanításra nyílik módjuk. A diákok fejlesztése szempontjából 40, illetve 34 %-ban jelölték meg a pedagógusok azt, hogy a tantervben szereplő ismeretanyagot segít elmélyíteni, és segít a diákoknak a válaszadó szaktárgyának tanulásában, megértésében. A tanárok saját fejlődése szempontjából 33, illetve 27 %- os említést kapott az, hogy a pedagógus új módszereket, gyakorlatokat tanulhat meg a

programok során, és szemléletbeli változást hoz számára ez a tevékenység. Az erdei iskolázás „támogatottsága” – a pedagógusok szerint – a diákok körében a legerősebb, de érdekesebb, hogy az intézményvezetők részéről is szinte ugyanakkora. Utánuk következnek a szülők, és utánuk a tantestület.

A támogatottság a fenntartók részéről a legalacsonyabb, amely egyrészt érthető, hiszen nekik kell biztosítaniuk a források egyik részét, másrészt viszont érdekes, hogy a szülőket, akik általában aforrások másik részét biztosítják, ugyanez nem kedvetleníti el. A 2009-es elemzés szerint a pedagógusok 99 %-a tartja fontosnak, hogy minél több diák minél több iskolában részt vegyen erdei iskolai programokon, ami kétségbevonhatatlan pedagógiai érv az erdei iskolák mellett.

 

Intézményvezetők:

Az iskolavezetők 97 %-a tartja fontosnak, hogy az iskola tanulói erdei iskolai programokon vehessenek részt. Az igazgatók 88 %-a állította, hogy a legközelebbilehetőség alkalmával

pályázni fognak a gyerekek részvételének támogatására.

Az iskolavezetők az 1 (nagyon jó) – 4 (rossz) skálán 1,38-as átlaggal válaszoltak arra a kérdésre, hogy véleményük szerint összességében milyen hatással van az erdei iskolázás a tanulókra. Az intézmény munkájára nézve a következő hatásokat említették leggyakrabban a

vezetők:

- gyermekközelibbé vált pedagógiai gyakorlatuk;

- szélesedett a pedagógusok módszertani készlete;

- javultak a diákok egymáshoz fűződő kapcsolatai.

Az igazgatók az 1 (nagyon fontosnak tartom) – 4 (lényegtelen) skálán 1,4-es átlaggal válaszoltak arra a kérdésre, hogy véleményük szerint fontos-e, hogy minél több diák minél több iskolában részt vegyen erdei iskolai programon.

 

Diákok:

 

A következő kérdésre, hogy: „Ha volna lehetőség arra, hogy osztályoddal 3-5 napra  elmenjetek olyan bentlakásos programra, ahol megismerhetitek a környező településeket, az ottani emberek életét és a természeti környezetet, szívesen elmennél?”

Bizony, a gyerekek 92 %-a igennel, 8 %-a nemmel felelt. Az erdei iskolában már részt vett diákok 73 %-a szerint „nagyon jó”, 25 %-uk szerint pedig „jó” volt a program. Csupán 2 %-uk jelezte, hogy nem nagyon tetszett neki, és 0,6 % szerint volt nagyon rossz az erdei iskolában. A részt vevő gyerekek 35 %-a jelezte, hogy van olyan tárgy, amiből javultak a jegyei, vagy jobban érti a tananyagot, mióta erdei iskolában volt. 65 % viszont nem tapasztalt ilyen változást.

Úgy tűnik, érzelmi szempontból erősebb hatást gyakorol az erdei iskola a diákokra: 46 %-ukjelezte, hogy van olyan tárgy, amelyet megszeretett az erdei iskolázás kapcsán, s 54 % mondta

azt, hogy nem történt változás ebből a szempontból. A gyerekek 4 %-a jelezte, hogy van olyan tárgy, amit kevésbé szeret az erdei iskolai program óta. A gyerekek 71 %-a nagyon szeretne, 25 % szeretne, 5 % pedig nem szeretne ilyen programokon részt venni a jövőben.

Szülők: A szülői válaszok alapján elmondható, hogy akár volt már gyermekük erdei iskolában ,akár nem, mindenképpen helyesnek tartják, hogy ha az iskola lehetőséget nyújt erre (összesen 1 százalékuk válaszolt nemmel erre a kérdésre.) Erdei iskolai tapasztalattal már

rendelkező szülők 97 százaléka szerint van előnye ennek a tevékenység formának. Mindezeket

összefoglalva látható, hogy az erdei iskola, mint tanítási – tanulásiszervezési forma nagyon nagy jelentőségű lehet az iskolai oktató-nevelőmunkában. Igaz, hogy az erre való felkészülés sok gondot, problémát jelent, hiszen körültekintőtervezést igényel az iskola fenntartójától, igazgatójától, tantestületétől és a szülőktől, de olyan ismeretrendszert, élményt és személyiségfejlődési lehetőséget biztosít a tanulók számára, ami mással – főként tantermi foglalkozással – nem helyettesíthető.

Az Erdészeti Erdei Iskolák értéke és különlegessége az emberi élet legfogékonyabb időszakában, a gyermekkorban gyakorolt különleges hatása és előnyei a szemléletformálásban az „élményt adó ismeretátadás” teljesen egyedi lehetőségei okán rendkívüli. A természethez ugyanis sosem lehetünk elég közel, pláne gyerekkorunkban.

A nyári-kora őszi táborozás vagy iskolai program egyik jó alternatívája az erdei iskola, melyben a gyerekek felügyelettel tanulhatnak meg bánni a "vadonnal" és egymással. Egészen más élményt és másképp beépülő tudást jelent ugyanis a gyermekeknek egy hosszú környezetismereti órán tanulni a szélről, esőről, növényekről vagy az állatok viselkedéséről,

mint testközelből meg is tapasztalni azt. A sokszor unalmas vagy érthetetlen tankönyvi mondatokból igazán az erdei iskolában válik kézzelfogható, logikus valóság és tudás, mely akár egy életen át megmarad. A tanulás mellett ezek a programok kiváló szórakozást is biztosítanak: a gyerekek a játékos feladatoknál szinte észre sem veszik, hogy tanulnak, és épp megismerik a tavak, az erdő-mező élővilágát, a víz körforgását, az erdei állatok életmódját, az ehető növényeket, a szél erejét, a fajok sokféleségét, a térkép használatát. Az erdei iskolákban minden mozog, mozog a tananyag és persze a tanulók is. Ez az egyik legnagyobb előnye az erdei iskolának: a jó levegő, a sok mozgás szinte újjávarázsolja a gyerekeket: az étvágyuk megnő, a szemük csillog, és még erősödnek is lelkileg, mentálisan, testileg. Az erdő megismeréséhez ugyanis bátorságra is szükség van amellett, hogy bírni kell fizikálisan is a képzést, tehát mind testben, mind lélekben edzettebbé tesz ez a tanulási forma. Az a gyermek, aki otthon egy madártollat alig mer megfogni, pár nap alatt egészen megváltozik: néhány kivételtől eltekintve ugyanis a legtöbbük hamar rádöbben, hogy a természet nem félelmetes ellenség, hanem jóbarát, aki minden napra nyújt valami meglepetést. Miközben pedig ezzel foglalkoznak, a tanulók csapattá szerveződnek, barátságok alakulnak ki, és a tanárok is kiléphetnek egy kicsit szigorú pedagógusszerepkörükből. Az már csak pozitív többlet, hogy az erdei iskolában a gyerekek a környezetvédelemről is sokat tanulnak, sokkal környezettudatosabbá válnak, ami nemcsak nekik, de az erdőnek-mezőnek is hasznos.

 

Az Erdőpedagógia Projektemlítése is nagyon lényeges a téma szempontjából, mely a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai Kar Pedagógia Tanszékének programja, és1996-ban jött létre Kovátsné Németh Mária vezetésével. A kutatási program az évek során folyamatosan bővül, új alprojektekkel gazdagodva. Célja a gyermekek környezeti nevelésén túl, hogy a pedagógusjelölteket a tanárképzésben, a gyakorló

pedagógusokat továbbképzéseken készítsék fel az „Ember és természet” témakörökhöz kapcsolódó tanítási, tanórán kívüli tevékenységek megismerésére, módszerének elsajátítására,

továbbfejlesztésére, önálló projektek kidolgozására. Az Erdőpedagógiai Projekt keretében szervezett erdei iskolagyakorlati színtere a Ravazdi Erdei Iskolai Oktatóközpont. Az Erdőpedagógia Projekt keretében működő erdei iskola hatékonyságának vizsgálatát 2008 tavaszán végezték el azt kutatva, hogy egy ötnapos erdei iskolai program milyen hatással van a gyermekekre.

A vizsgálat a tanulók által készített fogalmi térképek elemzésével történt. A fogalmi térképeket az erdei iskola első napján, a programok megkezdése előtt és a program utolsó napján, az egész projekt zárásaként készíttették el a gyerekekkel. Arra kérték őket, hogy egy grafikus vázlaton ábrázolják az erdő témához az összes lehetséges fogalmat. A vizsgálat célja volt feltárni, hogy melyek a leggyakoribb fogalmak és fogalomsorok a gondolati térképeken, továbbá, hogy milyen különbségeket és egyezéseket mutatnak az első és a második vizsgálatgondolati térképei. A fejlődés és a fogalmi kincs gazdagodás teljesen egyértelmű volt, s nemcsak a fogalmak számának növekedése volt jelentős, hanem a tartalmi fejlődés is. A fogalmi térképek elemzése igazolja azt a feltevést, miszerint az erdei iskola gyakorlatorientált, élményszerű módszereivel hatékonyan segíti elő a környezeti nevelés céljainak megvalósulását.

Összegezve tehát: az erdei iskola általában, s a jelen beadványban központi figyelmet kapó Erdészeti Erdei Iskolaaz erdei környezet adottságaira építő, erdőpedagógiát alkalmazó oktatási, ismeretterjesztési intézmény, melyet az erdőgazdálkodó működtet. Az erdészeti erdei iskolákban jellemzően erdőpedagógiai foglalkozások zajlanak, de helyet kaphatnak egyéb kulturális, sport és szabadidő foglalkozások is. A programok javarészt az iskolai szorgalmi időszakban zajlanak, a tantervhez és a tanrendhez kapcsolódóan. Az erdészeti erdei iskola program a környezettudatos szemlélet kialakítása érdekében időben és térben egymáshoz rendelt erdőpedagógiai és egyéb foglalkozások együttese. Az erdőgazdálkodók által fenntartott erdei iskolákban fogadott gyermekek az általános környezeti szemléletre nevelés mellett mélyrehatóbban megismerhetik az erdő világát, és életszerű betekintést kaphatnak az erdőgazdálkodás mindennapjaiba, eredményeibe. A fenntartható módon folytatható erdőgazdálkodással kapcsolatos ismeretekről a leghitelesebben az erdőt minden nézőpontból ismerő, és a saját tevékenységét példaként bemutatni tudó szakember képes tájékoztatni. Ez az ismeretterjesztő tevékenység emellett szervesen illeszkedik az erdőgazdálkodók azon törekvéseihez is, amelyekkel az erdők közjóléti, közcélú funkcióinak érvényesülését kívánják elősegíteni. Mindezeknek köszönhetően mára közel ötvenre tehető az erdőgazdálkodók által fenntartott erdei iskolák száma. A bennük folyó erdőpedagógiai munka szakszerűségét szinte a kezdetektől egy saját szervezésű szakmai műhely, az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Erdei Iskola Szakosztálya erősíti, amely 1996. október 2-án alakult meg. Az erdei iskolák vezetői és szervezői a szakosztály keretében rendszeres szakmai találkozókat szerveznek, melynek során megismertetik egymással az általuk működtetett erdei iskolákat, tapasztalatot cserélnek és a jövőre vonatkozó terveiket is megosztják egymás közt. 2009. október 14-15-én a Kecskemét melletti Vackor Vár Erdészeti Erdei Iskolában találkoztak az OEE szakemberei és bajor szakemberek, hogy közös munkával létrehozzák a minősítésben előírt elvárásokat segítő erdőpedagógiai kézikönyvet. A kézikönyv 1996. évi első változatát az OEE lefordítatta és használták az erdészeti erdei iskolák programjainak kialakításában. Azóta a hetedik kiadáson dolgoznak a bajor szakemberek, melynek gyakorlatát, módszereit több ország

átvett.

Erdei iskolákat tehát már az az 1800-as évek második felétől szerveznek a különböző intézmények. Eleinte elsősorban gyógyító, egészségmegőrző szerepet töltött be, és többségük

bentlakásosként működött. A tüdőbeteg vagy csak gyengébb fizikumú tanulók egészségvédelmét is és iskoláztatását szolgálta, és a "beutalást" orvosi vizsgálat előzte meg.

Az 1930-as években az erdei iskolás tanulókat kocsival vitték a városhoz közel, de már jó levegőn berendezett intézménybe, ahonnan vagy estefelé térhettek haza, vagy ott is aludtak. A

tavasztól őszig nyitva tartó iskolák egy része végül egész évben fogadta a betegesebb gyerekeket, akik a nap nagy részét a szabadban kertészkedve, játszva töltötték. A mai erdei iskolák már egészen mások: a cél nem a beteg gyerekek taníttatása, hanem az élmény- és

ismeretszerzés kortól, nemtől függetlenül, no meg a környezettudatosságra való nevelés.

Az Erdészeti Erdei Iskolák egy külön vonulatot képeznek, és különleges szerepet töltenek be az erdei iskola mozgalomban:

 

Az Erdészeti Erdei Iskolák megszületéséhez az alábbi globális, az egész emberiséget érintő felismerések vezettek: a Föld lakosságának rohamos növekedésével, a civilizáció terjeszkedésével és az ipari termelés nagyléptékű bővülésével párhuzamosan rendkívüli

mértékben nő a bioszféra terhelése. Ez a terhelés - amellett, hogy fenyegetést jelent a földi világ környezeti elemeire valamint növény- és állatvilágára - az emberiség életterének jelentős beszűkülését is eredményezheti. A közelmúltban a globális felmelegedés időjárásra gyakorolt hatásai által olyan kézzelfogható tanúbizonyságát érzékelhetjük a környezetkárosításnak, amire már senki nem tekinthet közömbösen. A környezetvédelem ügye végre a világpolitika látókörébe került. Mára már mindenki számára világossá vált, hogy a környezeti katasztrófát az emberiség csak egy hathatós önkorlátozással, a természet adta lehetőségeket messzemenően szem előtt tartó, fenntartható fejlődés megvalósításával tudja elkerülni. Ahhoz azonban, hogy az emberiség képes legyen határozottabban fellépni a folyamat lassításavagy megállítása érdekében elengedhetetlen a társadalmi szemléletváltás. A felnőtt társadalomra igazán hatékonyan már csak a szabályzórendszereken keresztül lehet hatni. A drasztikus intézkedések társadalmi elfogadottságát persze egy tudatos, objektív és folyamatos tájékoztatás jól meg tudja alapozni.

 

A felnövekvő, új nemzedék szemléletére viszont az iskolarendszerű képzéshez kapcsolódó, esetleg azt kiegészítő környezeti nevelési eszközökkel még sikeresen lehet hatni. Ezt a célt jól szolgálhatja az erdei iskolák egyre bővülő tábora, amelyekben nagy hangsúlyt kap a környezettudatos szemléletre nevelés. Az Erdei Iskolák esetében az „erdei” jelző elsősorban a speciális környezeti nevelési tevékenységre utal, és nem feltétlenül az intézmény fizikai elhelyezkedésére. Szerencsés esetben persze az erdőben vagy az erdő közelében helyezkednek el, s a programjaik egy részét az erdőben tartják. Az erdei közegben kapott impulzusok, megfigyelések ugyanis hatékonyan hozzájárulhatnak a környezet működésének jobb megismeréséhez és megértéséhez. Ezt tantermi körülmények között nem is lehet sikeresen megvalósítani.

Az erdő kicsiben olyan, mint a teljes földi környezet. Egyszerre ad életteret a természetnek és

gazdasági hasznot az emberiségnek. A környezettudatos szemlélet kialakítása érdekében, ezért az erdei életközösség bemutatása mellett azt is fontos bemutatni, hogy ezzel a természeti erőforrással hogyan lehet kímélő, és hosszú távon is fenntartható módon gazdálkodni. Az 1990-es kilencvenes évek második felétől kezdve az erdész társadalom felismerte, hogy a gazdálkodási módszereinek megváltoztatása mellett igen fontos szerep hárul rá az eredmények bemutatása terén is. Egyre több erdőgazdálkodó lépett a cselekvés mezejére, és felhagyott gazdasági épületekből, irodákból vagy éppen szolgálati lakásokból több tucatnyi erdei iskolai foglalkoztató helyet alakítottak ki. Ezekben az Erdészeti Erdei Iskolákban erdész szakemberek és pedagógusok egymás munkáját erősítve fogadják az óvodás, általános- és középiskolás csoportokat, és a terepi foglalkozásokba igyekeznek erdészeti jellegű ismereteket is becsempészni. Ezt a tudást a leghitelesebben a természetet és a gazdálkodást egyaránt jól értő erdész szakemberek tudják átadni. Ezt a minőségi többletet kívánja az erdész szakma érzékeltetni azzal, hogy bevezette az „Erdészeti Erdei Iskola” és az „Erdőpedagógiafogalmakat. Az erdőpedagógia fogalomkincse az alábbi tartalmat foglalja magában: a környezeti nevelés olyan speciális területe, ahol a nevelés helyszíne az erdő, a programjaiban erdészeti ismeretek (az erdei életközösségről és az erdőben folyógazdálkodásról szóló ismeretek) bemutatása dominál. A foglalkozások erdészvezetésével vagy közreműködésével folynak.Az erdőpedagógia a természet rendszerszerű működésének elvét az erdei életközösség példáján keresztül próbálja bemutatni.

Egyben igyekszik tudatosítani, hogy az erdő nem csak tiszta természet, hanem kultúr- és gazdasági térség is egyben, ahol ennek következtében folyamatosan jelen van az ember. Az ember és a természet közötti harmonikus kapcsolat lehetőségét a fenntartható, természetkímélő erdőgazdálkodás hosszútávra tervező példáján keresztül mutatja be. Az erdőpedagógia módszereiben épít az aktív, cselekvő együttműködésre, a saját tapasztalatszerzésen alapuló tanulásszervezésre és élménypedagógiai terepimódszereket alkalmaz, melynek része a felfedező kísérlet, bemutatás, megfigyelés, vita, beszélgetés, kiselőadás, kérdve kifejtés, valamint a projektmódszer.

Az Erdészeti Erdei Iskola fő jellemzői: az erdészeti erdei iskola az erdei környezet adottságaira építő, erdőpedagógiát alkalmazó oktatási, ismeretterjesztési intézmény, melyet erdőgazdálkodó működtet. Az Erdészeti Erdei Iskola infrastrukturális és szervezeti hátteret biztosít az erdőpedagógiaialapokon nyugvó oktató, nevelő tevékenységnek. Célja, hogy elősegítse az ifjúság és a felnőttek erdőbarát, környezettudatos magatartásának kialakulását, fejlődését. Feladata, hogy ráirányítsa a figyelmet a globális környezeti gondokra, és javaslatokat nyújtson lokális megoldásokra. Az Erdészeti Erdei Iskolákban jellemzően erdőpedagógiai foglalkozások zajlanak, de a programokban helyt kaphatnak egyéb kulturális, sport és szabadidősfoglalkozások is. A programok zömében az iskolai szorgalmi időszakban zajlanak, a tantervhez és tanrendhez kapcsolódóan. Az erdészeti erdei iskolákat általában óvodások és diákok látogatják, de a felnőtt résztvevők fogadására is mód van.

Az Erdészeti Erdei Iskola program pedig az erdőpedagógia és az Erdészeti Erdei Iskolarendszer összefonódásának magas szintre emelésének jegyében a környezet (erdő)tudatos szemlélet kialakítása érdekében időben és térben egymáshoz rendelt erdőpedagógiai és egyéb - kulturális, sport vagy szabadidős foglalkozások együttese. A program időtartama néhány órától több napig is terjedhet. A legoptimálisabb az ötnapos, bentlakásos, komplex (erdőpedagógiai foglalkozások kiegészítve egyéb szabadidős tevékenységekkel).

Az erdőpedagógiai foglalkozás: az erdőpedagógia legkisebb tanulásszervezési egysége erdészeti ismeretek elsajátíttatása érdekében. Időtartama legalább 2 óra (120 perc). Az előbbiszempontok mentén immár közel ötven erdészeti erdei iskola működik országszerte.

 

Annak érdekében, hogy az Erdészeti Erdei Iskolák működésére vonatkozóan néhány minőségi elvárás lefektetésre kerüljön, ezáltal az erdészeti erdei iskolákban folyó oktató, nevelő tevékenység általános mibenléte mindenki előtt ismertté válhasson, felvetődött egy önálló minősítési rendszer kidolgozása és bevezetése ezekben az intézményekben.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk következményeképpen a támogatások kapcsán szintén megfogalmazódott az az igény, hogy az Erdészeti Erdei Iskolák sokszínűségének megőrzését is szem előtt tartva próbáljunk a működésükre vonatkozó néhány minőségi paramétert mérhetővé tenni, és azok segítségével a támogatás feltételeként minimum elvárásokat, szükség esetén eltérő támogatási kategóriákat megfogalmazni.

Az erdészeti erdei iskolák minősítésének célja arra az előzményre épült, hogy Erdészeti Erdei Iskolák és az erdőpedagógiai foglalkozások vezetői rendszeres szakmai egyeztetést folytatnak a tevékenységükről. Ebben a körben már korábban felmerült annak az igénye, hogy az erdészeti erdei iskolákra vonatkozóan kerüljön kidolgozásra egy egységes követelményrendszer. Ez nagy segítség lenne ugyanis mind a már működő, mind pedig az

újonnan létesülő Erdészeti Erdei Iskolák programjainak kidolgozása és továbbfejlesztése esetére. Ennek a törekvésnek a megalapozottságát megerősítették a szolgáltatást igénybe vevő iskolák visszajelzései is. Számukra azért lenne fontos, hogy az egyes Erdészeti Erdei Iskolák szolgáltatása megbízható minőségű és kiszámítható legyen, mert a csoportok vagy osztályok programjait csak így tudják felelősen megtervezni. Az egységes követelményrendszer megfogalmazása, és az alapján az erdészeti erdei iskolák tevékenységének rendszeresvizsg&aac






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design