Tiszaberceli Műemlék Szivattyútelep


- ipari és műszaki megoldások -

A Rétköz – a Lónyay - főcsatorna és a Tisza közötti rész – lakóinak a mai napig komoly gondot okoz a belvíz. A szabályozási munkákat megelőzően a vidék 60%-a ár- és belvízjárta, 35%-a a láp- és tóvidék volt.  A mentesítési-vízrendezési munkákat az 1846-ban Fényeslitke székhellyel megalakult Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízelvezető Társulat végezte.  A tiszai töltés megépítését követően ill. azzal párhuzamosan  a térség belvízgondjainak megszüntetése érdekében, már 1856-ban megindultak a vízrendezési munkák, először a csatorna és zsiliprendszerek kiépítésével. Ekkor épült meg a Rétköz főgyűjtő csatornája a Belfö csatorna és annak torkolati zsilipje is.

A Tisza magas vízállása idején a Belfő csatornán keresztül a belvizek szabad lefolyással, gravitációs úton nem juthattak a Tiszába, ezért szivattyútelep építése vált szükségessé

A mentesített területek belvizeinek elvezetéséhez szükséges volt, hogy a vizeknek a befogadóba jutását szabályozni lehessen, illetve akkor is legyen erre lehetőség, ha a folyó magas vízállása a szabad befolyást nem teszi lehetővé.

Ezért már 1884-ben létesített a Társulat a berceli tiltó mellett egy 50 lóerős gőzgéppel ellátott telepet, melyet a Robey és Társa angol cég állított fel. Az ehhez fűzött remények - azonban részben a gépek szerkezeti hibái, részben a kis vízszállító képesség miatt - nem váltak valóra. Ezért egy új telep építését határozták el.

1895-ben a versenytárgyaláson a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársaság és a Láng László féle Gépgyár együttes ajánlatát fogadták el. Ez év szeptember 3.-án az építkezés megindult a Belfő csatorna torkolatánál, Szokolay Emil miniszteri főmérnök és Almási István királyi tanácsos, igazgató főmérnök által megállapított helyen. A telep üzemképes állapotban való átadásának határideje 1896. év március 16-ára volt kitűzve.

Az épület - amelyet Vojtovits Bertalan nyíregyházi építőmester épített - hosszanti nyeregtetővel fedett, oromfalas, eredetileg nyerstégla homlokzatú, a kazánházat és a géptermet foglalja magába. Hosszanti tengelye a Tisza töltésével párhuzamos. Szélessége 11,20 m, hosszúsága 29,90 m. Idővel az épületet a kazánház felőli végétől kezdve 16 m hosszban 3,2 m-rel kibővítették.

A belső terek alul nyitott, feszítőműves fedélszékkel fedettek, mellette földalatti rókatorokkal összekapcsolt 42 m magas, falazott téglakémény áll. A föld alatt 9x9 m-es, a föld felett 6x4,6 m-es párkányzattal koronázott négyzetes alépítményen magasodik a nyolcszögletű, felül hengeres kémény.

1944 őszén a kémény tüzérségi találatot kapott, de a társulat 1945 év tavaszán helyreállította, ez a rész lett hengeres kiképzésű.

A működéshez szükséges gőzt két darab a Nicholson gyár által 1896-ban készített kazán biztosította. Ezek Simonis és Lenz féle szabadalmi rendszerű, sík rostélyos, fekvő vízcsöves túlhevítő nélküli stabil kazánok, 1300 kg gőz/óra teljesítménnyel, kondenzátoros tápvíz előmelegítéssel.

A kazánok a vizet egy Worthington licenc alapján 1895-ben, Németországban gyártott tápszivattyú segítségével nyerték.

A meghajtó erőgép két darab, egyenként 350 LE teljesítményű kondenzátoros, ikerhengeres compound gőzgép, melyeket a Láng L. Gépgyár gyártott 1885-ben. A gőzgépekkel közvetlenül összekapcsolva két centrifugál-szivattyú üzemel. 1895-ben a Schlick Vasöntöde és Gépgyár RT gyártotta.

Az épület elkészülte után 1896-ban a Földművelésügyi Miniszter által megbízott Nádory Nándor miniszteri főmérnök leszögezte, hogy „a vállalkozók az építést nemcsak az előírt mértékben és kifogástalan minőségű építési anyagok felhasználásával hajtottak végre, de a munkáknak pontos és szakszerű kivitelével elérték azt is, hogy az építmény a szemlére igen kedvező benyomást gyakorol, ami a vállalkozó gépgyárnak, valamint Vojtovits Bertalan építőmesternek és az építést vezető társulati műszaki közegnek dicséretére válik”.

A Tiszabercel-i szivattyútelep 71 éven át működött, az utolsó üzemelésre az 1970-es árvízkor került sor, amikor újraindították a gőzgépeket és szivattyúit. Erre azért volt szükség, mert az elektromos szivattyútelepre vezető csatorna fenékbiztosításánál nagymértékű szivattyúzás miatt alámosás jelentkezett.

 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

 

A Tiszaberceli Gőzüzemű Szivattyútelep a megye egyik legrégebbi gőzüzemű szivattyútelepe, ipartörténeti műemléke. Az Országos Műemlék Felügyelőség 1983-ban ipari műemlékké nyilvánította. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nagy gondot fordított arra, hogy megőrizze nemcsak a ma, hanem a holnap számára is. A szemlélődőt, a látogatót ma is lenyűgözi a régi gépészektől öröklött gondossággal karbantartott gépek látványa, egy-egy sokszor szellemesen egyszerű, de mégis hatásos műszaki megoldás.

Az ipartörténeti műemlék látogatóbarát fejlesztése lehetővé vált nyertes TOP pályázat keretében.

 

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

 

Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 375. szám

muemlekem.hu

tiszabercel.hu

 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

 

www.fetivizig.hu






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design