Máriapócs Nemzeti Kegyhely és a pócsi búcsú


(Kulturális örökség szakterületi kategória)

Magyarország híres, egyben leglátogatottabb kegyhelye Máriapócs, a Kárpát-medencei görög katolikusság lelki központja. Évente mintegy négy- ötszázezer zarándok, turista keresi fel a könnyező Szűzanya képéről híressé vált templomot.

1696. november 4-én a máriapócsi kicsiny görög katolikus fatemplomban az abban az évben festett Istenszülő ikon könnyezni kezdett. A csodálatos esemény híre eljutott a bécsi udvarba is, ahol I. Lipót császár elrendelte, hogy a képet szállítsák a császári városba, amelyet 1697 nyarán a Stephans dómban helyeztek el. Másolata Máriapócson 1715-ben és 1905-ben is könnyezett. A csodás helyre zarándokolók növekvő száma miatt a fatemplom már nem tudta befogadni a híveket, új templomra volt szükség, mely 1731 és 1756 között épült kora barokk stílusban, és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. Két hagymakupolás tornya 1856-ban készült el. A templom külsejét 1893–96-ban, illetve 1991-ben újították fel. Az ikonosztáz 1785–88 között épült.

Történelmének egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során 1991-ben bizánci szertartású szent liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt. 2005-ben dr. Erdő Péter bíboros, Budapest–esztergomi érsek Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította a máriapócsi templomot.

 






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design