Luby Margit a Szatmár vármegyei Nagyarban született, életének első három évtizedében Szatmár megyében élt és tevékenykedett. A későbbiekben a főváros lett lakóhelye, ott élt és dolgozott, de néprajzi kutatásai révén mindvégig kapcsolatban állt a szatmári felnevelő környezettel, élete utolsó percéig hű maradt szűkebb pátriájához. Gyűjtőútjai során gyakran kereste fel a szatmári településeket. Kutatásainak fő tárgya a szatmári nép mindennapjai, hagyományai, szokásai, hiedelmei és gazdálkodása jellegzetességei voltak. A téma és adatközlői iránti szeretete és tisztelete személyiségének meghatározó jegye volt. Szorgalmas és kitartó kutatásainak eredményeként rendkívül gazdag és értékes néprajzi anyagot gyűjtött össze, amelyet alapvető fontosságú monográfiákban tárt a szakma és az érdeklődő olvasóközönség elé.
Luby Margitnak három könyve jelent meg életében, amelyek alapján méltán nevezték őt a 20. század első fele magyar etnográfiája „nagyasszonyának”. Emellett a „Szatmár szerető íródeákja” nevet is kiérdemelte, hiszen ilyen szeretettel, ragaszkodással és a téma iránti igényességgel, komplexitással rajta kívül addig még senki nem fordult a szatmári szülőföld hagyományai felé, ilyen szisztematikus kutatómunkával még senki nem tárta fel a rendkívül gazdag szatmári paraszti múltat.
A nagyari családi sírboltban örök álmát alvó Luby Margit emlékét a Luby Társaság konferenciák, megemlékezések által őrzi, az egyesület jövőbeni tervei között Luby Margit életét és munkásságát bemutató ismeretterjesztő film elkészítése, valamint kéziratos anyagainak további kötetekben történő megjelentetése szerepel.
|