Beregi keresztszemes hímzés — Felső-Tisza-vidéki keresztszemes hímzés


(Kulturális örökség szakterületi kategória)

 

A keresztszemes hímzések közül talán a legismertebb a beregi keresztszemes hímzés, országhatáron túl is ismert és kedvelt. A beregi keresztszemes hímzés a beregi tájegység  jellegzetes hímzési technikája, amelyet sajnos egyre kevesebb népi iparművész készít. A 20. század közepéig a beregi falvak lakosai folyamatosan foglalkoztak valamilyen szinten a vászon házilag történő készítésével. Az ehhez szükséges ismereteket a családon belül sajátították el, a tudomány anyáról leányra szállt.

A vászonkészítés az 1950-es évek elejéig a falusi élet egyik meghatározó része volt. Ezt a nehéz munkát szívesen végezték, mert a vászonmunkák adták meg a keretét a falu társadalmi életének. A munka közben ismerkedtek a fiatalok, itt szövődtek az életre szóló szerelmek. A hosszú téli estéken a fonóban gyűltek össze, a fonó volt a mesélés, az éneklés, a játék, a mókázás, a tréfálkozás színtere. Ezért még akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor már a gyáripar bőven el tudta látni a háztartásokat a vászonnál jóval finomabb és talán még alkalmasabb textíliával. Az 1930-as évekig kizárólag piros és kék színt használtak. A több szín használatának igénye egyes rétegeknél már a XIX. század végén jelentkezett, a nagyobb változást azonban a színezésben az 1930-as évektől Vásárosnamény központtal megalakult Háziipari Szövetség jelentette, amely termékeit elsősorban piacra gyártotta. Hatására egy újfajta szerkesztésmód és sokszínű színezés lett divattá, amely az akkor még élő hagyományos népi kézimunkával párhuzamosan fejtette ki hatását.

A falusi vászonmunkáknak volt egy semmivel össze nem hasonlítható kedves romantikája. Miközben szükség volt a vászonra az élet minden területén, jelentős szerepe volt a hagyományok megőrzésében is. Ezt őrizték a vászonból készült tárgyak, a mindennapok textíliái és az emberi lét nagy fordulóihoz kapcsolódó számos textília. A szemtakaró, komakendők, ünnepi abroszok, vőfélykendők, násznagykendők, a gyászabroszok, ünnepi abroszok, pászkakendők, a különféle alkalmakra ajándékba szánt kendők, stb.

 A beregi asszonyok olyan magas szinten értettek a vászon készítéséhez és olyan művészi fokon annak díszítéséhez, hogy területünk vászonszükségletét majdnem teljes mértékben ki tudták elégíteni, és messze földön híresek voltak a beregi kézimunkák.

A hagyományos használati tárgyak díszítése alapján elmondhatjuk, hogy a beregi textíliák  páratlan gazdag motívumkincset őriztek meg. A díszítmények között ott vannak az   egészen régi és újabb minták is. Vannak olyan minták, amelyek az ország bármely pontján   megtalálhatók, de vannak egészen különleges, egyedülálló szerkezetűek is. Fellelhetők   olyan motívumok, amelyek csak az úrihímzéseken, úrasztali terítőkön és csak a beregi népi   hímzéseken maradtak fenn. Ilyen például az egyik csigavonalas-indás-rigós minta, vagy több   indás és csokros-rózsás valamint liliomos motívum.

A beregi kézimunkáknak igen változatos a mintakincse, de a minták egységes szerkezetben,   mindig csíkot alkotva kerülnek rá a tárgyakra. A virágok általában indás szerkezetben   képeznek összefüggő sort; csíkban kerülnek a tárgyra az egymás mellé állított statikus minták,   a korsós, cserepes virágok, a virágkoszorúk, a csokrok, bokrák, a szembe vagy egy irányba   néző madár- vagy állatfigurák is. A virágok közül a rózsát, szegfűt és tulipánt kedvelték a   legjobban, de a gyakori minták közé tartozott a rozmaring, a lóhere, a labdarózsa, az árvácska   és a liliom is.

 






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design