Ajaki lakodalmas


(Kulturális örökség szakterületi kategória)

 

I. Az ajaki lakodalmas szokásról általában

Az ajaki lakodalmakat megelőzte a leánykérés. A lánykéréstől az esküvőig minden meghatározott rendben, az évszázadokon keresztül kialakult ajaki szokásoknak megfelelően zajlott. A lánykérés általában szombaton, vasárnap vagy valamilyen ünnepnap alkalmával történt, nem sokkal az esküvő előtt. Leánykéréskor a vőlegényjelölt szüleivel, nagyszüleivel, keresztszüleivel indult a menyasszony-jelölt megkérésére. Leánykérés, illetve ajaki szóhasználattal élve, a „jegyváltás” alkalmával a lányt a fiú édesapja kérte meg fia számára. A fiú és a lány szülei a fiatalokkal közösen kitűzték az esküvő időpontját. Régen az esküvők szokásos ideje Ajakon a betakarítás utáni késő őszi időszak volt. Rövid italt és sört nem szolgáltak fel a vendégeknek. Lánykérés alkalmával a menyasszony-jelölt karikagyűrű hiányában jegyet-, a vőfény kendőt-, szépen összehajtogatva, mind a négy sarkában rozmaringgal, vagy piros mályvavirággal díszítve, benne egy szép selyemsállal, amelynek a vége kilógott a kendőből- készített a vőlegényjelölt részére. A „jegyvivés” olyankor történt, amikor az asszonyok és a férfiak összegyűltek a kapu előtti lócákon egy kis kártyázásra, a fiúk lányok pedig nótázásra, táncra. A lánykérést, és az azzal járó vendégeskedést sokszor hajnalig tartó mulatság követte.  A lánykérést és a jegyváltást követően a fiatalok elmentek a paphoz és feladták a hirdetést. Esküvő előtt a keresztapák kitűzött vőfélykendővel, (jelezve a hivatalos küldetésüket) végigjárták a két család rokonságát, és meghívták az esküvőre a közeli rokonságot, a vacsorára pedig a távoli rokonságot, szomszédokat, ismerőseiket. Ilyenformán szinte az egész falu népe hivatalos volt. A lakodalomba a menyasszony a legjobb barátnőjével, az „első nyoszolyólánnyal”, a vőlegény az első vőfénnyel hívta meg a nyoszolyólányokat, a barátnőket, a vőfényeket és a fiúbarátait.

A lakodalmi előkészület már esküvő előtt egy héttel megkezdődött. Zsákszámra sütögették a menyasszony-pogácsát, amit a nyoszolyóasszonyok osztogattak a lakodalom összes résztvevője között. Volt még a lakodalomban különböző kőttes kalács, amit túróval, lekvárral ízesítettek és felszeletelve rakták a lakodalmas vendégek elé. A menyasszonyi torta és egyéb süteményféleség ismeretlen fogalom volt a lakodalomban. A lakodalmas vacsorához 1-2 birkát vágtak, és abból készítették a húslevest, és azt használták fel a káposzta töltéséhez is.

Az esküvő napján a fiatal pár részt vett a reggeli misén, ahol a szülőkkel együtt a fiatal pár meggyónt és megáldozott. Kora délután a menyasszony által meghívott vendégek a menyasszonyos háznál, a vőlegény vendégei a vőlegényes háznál gyülekeztek. Mindkét helyen kisebbfajta vendégséget tartottak. Azt követően a násznép, a vőfény és a násznagy vezetésével elindult a menyasszonyos házhoz, kikérni a menyasszonyt. Mielőtt a vőfény a násznéppel elindult a menyasszony kikérésére, az első vőfény kezében pántlikával díszített pálcával búcsúztatta a vőlegényt. Ezt követően a vőlegényes háztól a násznép nótával, cigányzene kíséretével vonult a menyasszonyos házhoz. Elindult a násznép, elől ment a násznagy a vőlegény társaságában. Utánuk az örömszülők, majd a rokonsági foknak megfelelően sorakoztak fel a násznép résztvevői, a sor végén a cigányzenekar kísérte a násznépet. A lánykikérésre induló násznép végigdalolva az utat, cigányzene kíséretében, helyenként meg-megállva elért a menyasszony kapujáig. A házhoz érve a kapun kívül álló násznép, és a menyasszonyos háznál várakozó emberek között a lánykéréshez tartozó tréfás hangulatú beszélgetés zajlott. Miután a vőfény előlépett és elmondta a menyasszony beköszöntőt, a násznépet beengedték az udvarba, a szabadtéren megterített asztaloknál megvendégelték a násznépet, közben a vőfény kikérte a kendőt, majd kiosztotta azt. A menyasszonyos háznál rövid csárdást játszott a cigányzenekar, amikor a vendégek is táncra perdültek. Ezt követően a vőfény elmondta az esküvőre hívó mondókáját. A násznépet esküvőre indulás előtt a kapukban álló idősebb asszonyok szenteltvízzel meghintették. A násznépre szakajtó kosárból búzát szórtak. A szentelt vízzel áldást kérve az új párra, a búza pedig a szaporodás szimbólumaként szolgált. A násznép ezután a községházára indult, ahol megtörtént a fiatalok polgári esküvője, ahonnan a templomba indultak. A templomi esküvő után a násznép a lányos házhoz vonult,

ahol újabb vendégség következett, majd alkonyatig, illetve a menyasszonyi búcsúztatóig játszott a zenekar. A menyasszonyi búcsúzkodás az úgynevezett tisztaszobában történt. Ilyenkor a menyasszonyt odaállították a komód és a falon lógó szentkép elé, körülötte pedig a menyasszony szülei, nagyszülei, testvérei, a nyoszolyólányok és a vőfélyek álltak. Búcsúztatáskor a szöveget a vőfény mondta, a szövegben elhangzott személyek nyakába borult a menyasszony, majd megcsókolták egymást, és könnyes szemmel váltak el egymástól. Búcsúztatás után az udvaron volt még egy kis tánc, majd a vőfény összeállította a násznépet és elindultak a vőlegényes házhoz. A vőlegény háznál egy kerek kenyeret adtak a menyasszonynak, ezzel akarták kifejezni, hogy az ifjú pár háza soha ne legyen kenyér nélkül. A menyasszony a kerek kenyeret a vacsora asztalhoz is magéval vitte. Ezután a vőfény az udvarban előkészített vacsora-asztalok köré ültette a vendégeket. Vacsora előtt a vőfény először kezében egy kancsó borral felköszöntötte az ifjú párt és a vendégeket. Hálaadó imával kezdték a vacsorát, melyre szinte az egész falu hivatalos volt. A vacsora hálaadó imával zárult, majd az étkezés után az ideiglenesen összeállított asztalokat, lócákat szétbontották, és ezt követően már azok is bemehettek a lakodalmas udvarba, akik nem voltak hivatalosak. Az idősebb asszonyok körbeállták az udvart, és onnan figyelték az udvar közepén táncoló párokat. Éjfélig egyfolytában tartott a mulatozás, szólt a zene. Éjfélkor került sor a menyasszony-táncra, mely után a menyasszonyt átöltöztették, a koszorút levették a fejéről, a pántlikát kiszedték a hajából, kontyot kötöttek neki, azt megveregették, és azt mondták, viselje egészséggel. Menyecske ruhába öltöztették és delin kendőt kötöttek a fejére. Ezt követte az új-asszony tánc, majd hajnalig tartó mulatozás. Hajnalra már a vendégek szétszéledtek, de az ifjú párnak még volt egy komoly feladata. Reggel együtt mentek a templomba, ahol a pap megáldotta az új asszonyt. Az ajaki lakodalom csurgóval ért véget, ahol a lakodalomból megmaradt étkeket szűk családi körben elfogyasztották. Ettől kezdve az új asszonyt menyecskének szólították, az új embert pedig vőnek.

 

II. Ajaki menyasszonyi viselet

Az ajaki női viselet egyik legszebb viselete a menyasszony viselet. Ez a viseleti öltözet hasonló a többi első, második, harmadik, negyedik vasárnapi viselethez, de csak alapjában.

A menyasszony fekete harisnyát, csizmát vagy magas szárú fűzős cipőt viselt.

Az alsószoknyák száma három darab volt és kiegészült a lenvászonból készült pendellyel, amely kikeményítve tartotta a felette lévő szoknyát. A szoknya vakvirágos fehér selyem anyagból készült, amelyet alul piros és zöld „pántlika” sor díszítette, valamint apró felvarrások. A menyasszonyi ruha felső része az ujjas. Az ujjas ujját, valamint alsó részét szintén piros és zöld szalaggal díszítették. Az ujjas elől gombolós volt, apró piros gombok tették még színesebbé. A varrónők leleményessége által, a pici zámlik, és levarrások még csinosabbá varázsolták a menyasszonyt. A menyasszonyon piros szőr kötő volt, melyet fekete csipke szegélyezett. Az ujjason felül fekete kasmír kendő volt, amellyel jelképezték, hogy vége a lányságának, és beáll az asszonyok sorába. A menyasszony mindig fehér zsebkendőt tartott a kezébe, amelyet táncnál a fiú vállára tett.

A menyasszony fejét a tükrös nagy helyes magas koszorú díszítette. A koszorú 1 – 1 cm tükörből állt, amely azt jelképezte, hogy visszanézheti lányságát, addigi életét. Továbbá zöld levelek adták meg a koszorú formáját, amely a reménységre épülő jövőjét jelképezte.

A piros virág, amely a koszorú ékessége volt, a lányságának a végét jelképezte. Ezen kívül még nagyon sok apró kéknefelejcshez hasonló virág díszítette a koszorút. Ezek a kékszínű virágok a menyasszonyt, a vallásosságra, vagyis Szűz Mária tiszteletére, szeretetére emlékeztetik. A menyasszony haja mindig pántlikás kontyba volt, ami azt jelentette, hogy a hajfonatba belefonták a piros, zöld és kék pántlikákat. Ez így jó erősen megtartotta a fejdíszt, vagyis a koszorút.

 

 






vissza



Földművelődésügyi Minisztérium Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hungarikum Bizottság

MSBT.hu design