Kabay-módszer

„Ismerjük be, hogy csupán részei vagyunk e nagy műnek, s bár fontos a szerepünk, csak a mi kis körünket látjuk,

de egészében fel nem foghatjuk. Az nem von le a mi értékünkből, hogy a mi véges agyunk elvész a végtelenben.”

(Kabay János)

Kabay János (1896-1936) „a morfingyártás magyarországi atyjaként”vált ismertté világszinten gyógyszerészeti, vegyészeti és tudós körökben. A mottóként felvillanó idézet tökéletesen tükrözi személyiségét és életének, kutatásainak vonalvezetését, szerény, odaadó, eltökélten kitartó lényét. Ez a tudós fiatalember elképesztő küzdelemmel és zsibbasztó körülmények között Büdszentmihályon, (a mai Tiszavasvári előd-településén, tehát a mostani Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik csücskében) dolgozta ki rövid, de küzdelmes élete során azt a módszert, az ún. Kabay-módszert, amely megmutatta az utat az ellenőrzött morfingyártáshoz az ópium fázis elkerülésével előbb zöld máknövényből („zöld-eljárás) 1925-ben, majd tovább fejlesztve a technikát 1931-ben száraz mákszalmából („száraz eljárás”), amit addig csak mezőgazdasági hulladékként használtak. Ezzel pedig ismét a tudományos világot megdöbbentő felfedezést tett bebizonyítva azt, amiben senki nem hitt: a morfin változatlan összetételben megvan az érett mákban is.

Mint minden vérbeli feltaláló, ő is Don Quijote-harcra vállalkozott, amikor a tudományos körök véleményével szembe mert helyezkedni. Elméletének helyességét sikeres kísérleteivel nem csupán bizonyítani tudta 2. találmányával, hanem egyben 1. szabadalmánál sokkal praktikusabb és előnyös eljáráshoz is jutott, pl. számos előnye mellett lényeges volt, hogy a termelők megtarthatták és értékesíthették a mákszemeket és csak a számukra értéktelen hulladék, a szalma szolgált alapanyagul a gyárnak, s óriási előny volt, hogy a szalmát egész évben folyamatosan fel lehetett dolgozni.   „Amikor Kabay János megtalálta az útját annak, hogy zöld máknövényből morfint állítson elő, az igazi tudományos vívmány volt, de csak az új száraz módszerrel érte el azt, hogy az eljárás kereskedelmileg is életképes legyen.”(Ifj. Kabay János) A morfint mákszalmából a mai napig világszerte az Ő módszere- a Kabay-módszer alapján állítják elő a világ összes gyógyszergyárában.

Ő a Tiszavasváriban található Alkaloida Vegyészeti Gyár alapítója, s „a morfingyártás magyar atyja”. Találmánya világszenzáció és olyan problémát oldott meg vele, mellyel gazdag, jól felszerelt francia és német laborokban több száz évig hiába próbálkoztak. Folyton kutató, alkotó, tudós elme volt ő, akit saját korában csak nagyon későn és nem eléggé méltattak, pedig a szakmai körök elismerésére mindennél jobban vágyott, és épp akkor halt meg tragikus hirtelenséggel, amikor komolyan kezdett volna rá felfigyelni a tudományos világ, hisz „a száraz eljárás”meghozta számára a méltó világhírnevet. Kabay János, miután a hajdúnánási gimnáziumban letette érettségi vizsgáját, beiratkozott a Budapesti Műegyetemre, majd a műszaki pályát elhagyva, gyógyszerész vált belőle, ám magát mindig „kutató vegyésznek”nevezte. A gyógyszerész oklevelet szerző fiatal kutató a morfiumgyártás területén elért kiemelkedő eredményeivel nehezen éledő, főleg élete végén lángra kapó, s igazán pedig csak halála után lobogó, ám végül mégis jelentős szakmai elismertséget vívott ki magának.

A morfin, a fájdalomcsillapításra és altatásra már az ókorban is használt ópium fő alkaloidja. Két évszázada, az 1800-as évek derekának kísérletei során született meg és vált elterjedtté az ópiumnál sokkal hatásosabb módon az orvosi gyakorlatban. Kabay felfedezéséig a tudományos világban elfogadott és meggyökeresedett nézet az volt, hogy a máknövényből kinyert morfin csakis ópium útján érhető el. A nagyon aprólékos, nehéz fizikai munkát igénylő kinyerési mód és a rabszolga-bérezésű dolgozók gyenge teljesítménye miatt ez az eljárás még Kabay korában is rossz hatásfokú és egyben ellenőrizhetetlen volt. Az emberi kutató elme azonban arra is próbált megoldást találni, amit a tudomány lehetetlennek tartott: a komoly eredményt még nem jelentő, ám inspiráló 19. századi francia és német tudósok kutatásai nyomán - melyek ugyan már igazolták a zöld mákban a morfin jelenlétét analitikailag, de mégsem tették lehetővé az ópium - eljárás mellett versenyképes gazdaságos gyártást, erre megoldást találni. Az ezen kísérletek által is felcsigázott, folyton kereső szellemű, elképesztő kitartású zseniális magyar Kabay János adott végül  igazi és végleges megoldást a világnak az egész emberiséget érintő kérdésre. A találmány megszületésének sürgető vágyát az 1. világháború által képletesen és fizikálisan is nagy fájdalmakat okozó seb égette be még mélyebben az emberiség tudatába. A háború idején ugyanis a morfin hiány miatt válságos volt a helyzet, mert akkoriban ez volt a leghatásosabb, ismert fájdalomcsillapító. Sebesültek ezreit kellett sürgősen és hatásosan ellátni. A háborút egyébként harctéri bevetés nélkül megúszó fiatal Kabay közvetlenül is érzékelte, ami mély emléknyomot képezett benne, mikor azt látta, hogy a harcvonalról visszahozott sebesülteknek csakis a morfin nyújtott igazi segítséget. Ám ekkoriban a nagy tömegeket nehezen ellátó gyógyszergyáraknak az ópiumnyersanyagért a feketepiaccal kellett harcot vívniuk. Az ópium pedig számtalan kézen ment keresztül, míg elért Nyugatra, a háború, az ópiumhiány, az inflációs árak és a szindikátusok tisztességtelensége kínosan sürgette a morfingyártáshoz történő olcsóbb vegyészeti út megtalálásának szükségességét.   S végül, nagy büszkeségünkre ez a találmány is a legváratlanabb és legképtelenebb helyről jött: Magyarországról, annak egy a világtól elzárt szegletéből, egy ismeretlen, fiatal magyar zseni agyából kipattanva, s már nem először igazolva a magyar szellemben rejlő geniust.

Kabay János 1924 májusában szerezte meg gyógyszerész diplomáját kitűnő eredménnyel. Munkája és későbbi találmánya szempontjából döntő momentumnak számít, hogy friss diplomával a zsebében- még a szüleihez való hazautazás előtt- felkereste kedvenc professzorát, Dr. Augusztin Bélát, aki értő elismeréssel hallgatta meg János utolsó éveinek kísérleteit, mikor is a nyári szünetekben bátyja hajdúnánási patikájának házi laboratóriumában megszállottan kísérletezett az addig lehetetlennek tartott morfin kivonással az ópiumfázis elkerülésével.  Azonnal felismerte, hogy zseniális tanítványa közel jár az előző század kísérletei óta eltelt 120 év nagy vegyészeti talányának megoldásához: az akkor már gyógyszerként használt morfin közvetlenül máknövényből történő előállításához, mellyel- a már említett pusztán analitikai sikereken túl- a fent említett egy évszázaddal korábban élt francia és német tudósok hiába próbálkoztak. Állást ajánlott neki a Gyógynövény-kísérleti Állomáson, hogy segítse munkáját, hisz itt szabadon használhatta az intézet könyvtárát és laboratóriumát. Külön jelentőséggel bírt az az opció is, hogy az Állomás kertjében fél holdon szabadon még mákot is termeszthetett, ami azért volt meghatározó a későbbi siker tekintetében, mert sokáig a sok manipuláción átment anyagnak volt betudható a korábbi  kísérletek sikertelensége, míg a saját termesztésű, relatíve nagyobb területen termelt mákkal végzett kísérletek végül meghozták a sikert. A tehetségét élesen látó és őt végig támogató volt professzora által vezetett Gyógynövény-kísérleti Állomáson feladata :„a kábítószerek alapanyagát képező növények vizsgálata” lett.

A Sors tudatos szeszélye valószínűleg célzatosan keverhette a lapokat ekkoriban, hiszen ugyanekkor került ide Augusztin 2. jelöltjeként az egyetemet „summa cum laude”minősítéssel elvégző fiatal, gyönyörű és különleges tudós nő Dr. Kelp Ilona, s végül nem csak élete, hanem kutatásai és munkássága, egész élethivatása és találmányaiban is társa lett ez a rendkívül okos, finoman cizellált észjárású, szenzibilis vegyész doktornő. Nem véletlenül bontakozott ki közöttük szó szerint sírig tartó szerelem, emberi-érzelmi és szakmai rezonancia.11 évig tartó házasságuk alatt nem csupán odaadó feleség, hanem kutató társa és támasza is volt Jánosnak. Módszeres analitikai adottságaival remekül kiegészítve férje jövőbe látó eszméit és minden akadályt legyőző makacs kitartását. Egyfajta „magyar Curie-házaspárként” dolgoztak ők együtt: nélküle Kabay nem tudta volna megvalósítani azt a bámulatos és minden szempontból hihetetlen életművet, találmány-rendszert, amit megalkotott. A közös munka roppant inspirálólag hatott Kabayra, hirtelen 2 közleménye is megjelent a Gyógyszerész-tudományi Értesítőben, s szakadatlanul folytatták a „mák-os”kísérleteket, a korábbinál is nagyobb lelkesedéssel immár együtt. A hajdúnánási patikából hozatta fel az ifjú tudós gondosan bepalackozva a bepárolt extraktumokat a már profibb körülmények között végzett kísérleteihez. Végül 1925 tavaszára az újabb feloldást és az ismételt kicsapást követően az elemzés végre igazolta a morfin jelenlétét.

1925-ben a Gyógynövény-kísérleti Állomáson Kabay János tehát megtalálta és kidolgozta morfin-nyerés ipari módszerét, majd két évvel később 1927-ben Büdszentmihályon megalapította a ma is működő Alkaloida Vegyészeti Gyárat. Tudományos szenzáció számba ment tehát, hogy a magyar kutató szellemben rejlő átlagon felüli dinamikának köszönhető erőfeszítések következtében a fiatal, magyar kutató párnak - végtelen hitük, tehetségük és kitartásuk folytán - a zölden levágott mákból, János elgondolása szerint sikerült leválasztani a már igazolt jelenlétű morfint. Dr. Augusztin Béla tanácsára és segítségével kérvényezték az eljárás szabadalmát; a szövegben kiemelték, hogy milyen komoly előnyökkel jár a múlt század óta az övéknél sokkal professzionálisabb körülmények közt kutatott ópium állapot elkerülése. Azt is megemlítették, hogy melléktermékként klorofilt is nyertek. Konok szívóssággal, aprólékos vizsgálatok eredményeként született hát meg a találmány.  A szabadalmi kérvény benyújtásnak dátuma pedig: 1925.05.01. volt. Kabay János kettőjük nevére akarta bejegyeztetni a szabadalmat, de a szerény Ilona ezt visszautasította mondván, hogy ő csak asszisztens volt és a jegyzeteket vezette, s a találmány maga a kipattanó első ötlettől a kidolgozásig teljes mértékben János munkája volt. A szabadalmi bejegyzés megtörtént, s ezzel hivatalos rögzítést is nyert, hogy Kabay János magyar gyógyszerész a világon elsőként állított elő morfint zöld máknövényből az ópium fázis elkerülésével. Szabadalmának címe: Eljárás ópium alkaloidok előállítására. (Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 89464.IV/h/2. osztály: Eljárás ópiumalkaloidák előállítására. Kabay János gyógyszerész Budapest.)

Ám a kísérletező elme ezután sem állt meg, haladt tovább: az a kérdés foglalkoztatta, hogy hogyan lehetne a morfin gyártás hatékonyságát és teljesítményét növelni és a veszteségeket csökkenteni. Tudós, lázadó új utakra törő szellemének esszenciája volt, hogy a szakmai véleményeket- csakúgy, mint az 1. találmányát létrehozó kísérletek során - teljesen figyelmen kívül hagyta, miszerint a mák száradás közben elveszíti az ópiumtartalmát. Kísérleteit az a felismerés motiválta, hogy a „zöld eljárást”tovább kell fejleszteni, mert gazdaságtalan és számos technikai akadályba ütközik. Kabay János az időjáráshoz kötött „papaver somniferummal”(ópiummákkal) tovább folytatta tehát kísérleteit: az elméjét éltető és az 1. találmányát továbbfejlesztő újabb kísérletekhez az intézet raktárában felkutatott némi száraz mákszalmát és hetekre bevette magát ismét a laboratóriumba. Céltudatosan a száraz mákszalmával dolgozott, nem törődve „a tudományos körök” mosolygásával vagy megbotránkozásával. Bámulatos, s mai nézőpontból is példaértékű, hogy az igazi feltalálók makacs kitartásával 70-szer, sőt 80-szor rugaszkodott neki, megismételte a kísérleteket, és a különböző fázisokból származó kivonatokat rendre beadta elemzésre a laboratóriumba. Ennek eredményeként mindössze 3 hónap alatt újabb, a tudományos világot megdöbbentő felfedezést tett bebizonyítva azt, amiben senki nem hitt: a morfin változatlan összetételben megvan az érett mákban is Kabay János újabb szabadalmát 1931. november 30-án nyújtotta be „Eljárás ópiumalkaloidák előállításra…”címmel az ún. „száraz eljárást”, melyet a Találmányi Hivatal 109788 sorszámmal látott el. Az addig képtelenségnek hitt tézist beigazoló felfedezés korszakalkotó találmány, melynek nagyszerűségét fokozza, hogy Kabay az újabb szenzációs felfedezéséhez egy addig értéktelen mezőgazdasági hulladékot, a mákszalmát használta fel, amelyet korábban elégetett. Rájött tehát, hogy a száraz kicsépelt máknövény is elegendő morfint tartalmaz. Ezzel az 1931-ben felfedezett ún. „száraz eljárással” a Kabay házaspár forradalmasította a morfin gyártást, a mai napig ezzel a módszerrel vonják ki a világ összes gyógyszergyárában száraz mákszalmából a meghatározó gyógyászati alapanyagot, a morfint. Végül Kabay, aki a laboratóriumában az intenzívebb termelés érdekében további kísérleteket folytatott, sikerei kapujában, 39 éves korában egy sérvműtét után fellépő vérmérgezésben hunyt el döbbenetes hirtelenséggel, a világhírnév kapujában.