Beregi Dám

Térségünk természeti értékeinek, diverzitásának kulcsfontosságú láncszeme a Beregi dám, populációjának fenntartása, szakértelemmel való kezelése az itt élők és a térségünkbe látogatók számára is elengedhetetlen.

A vármegyébe az első telepítést tiszadobi birtokára a századforduló előtt Andrássy gróf végezte.

Tiszadobra és a Szerencs környéki birtokára telepített dámokat. Tiszadobon az élő és holt Tisza által alkotott szigeten az ún. Tóth-füzesen is megtelepedett, és innen a háború sem tudta kipusztítani őket. Származásuk ismeretlen.

A századforduló után a berkeszi gróf Berkeszen vadaskertet hozott létre, amelyben dámot és muflont együtt tartott. A kert a II. világháború alatt semmisült meg. Az utolsó dámot az 1950-es évek elején lőtték le.

1972-ben az akkori MAVOSZ (Magyar Vadászok Országos Szövetsége) a bekerülési költség 50%-val támogatta a dám és muflontelepítéseket.

A Felső-Tiszavidéki tájegységben Mándokra 1979 januárjában 10 bikát és 10 tehenet telepítettek.

A Vásárosnamény melletti 250 ha-os nagyvarsányi vadaskertbe 1982-ben 6 fiatal bikát, 10 tehenet és 4-4- ünő- és bikaborjút engedtek ki. Az állomány a nyíregyházi vadasparkból vitték, de ezek a kecskeméti vadasparkból származtak, amiket előzőleg a pusztavacsi és tamási vadaskertből szereztek be. A telepített állomány 30%-a fekete volt. Gyulajról 1987-ben ismét rátelepítettek a már meglévő állományra 37 db-ot. Ennek a vérkeveredésnek az volt az eredménye, hogy a legnagyobb itt lőtt bika 4. 90 kg volt, és fekete színű.

A rendszerváltás után a kerítést többször megrongálták, és a dámok jelentős része kiszökött. Jelenleg a kert fel van számolva.

A vámosatyai székhelyű Bockerek Vt. területére 1987-ben Gyulajról 79 db dámot engedtek ki (15 bika, 15 tehén és a többi borjú)

A dámszarvas létszáma a Felső-tiszai vadgazdálkodási tájegység területén

gyakorlatilag folyamatosan nőtt. Jelenleg 2169 pld a becsült létszám. A lelövések is exponenciálisan növekedtek, 2023-ban 1312 egyedet ejtettek el, ebből 278 pld a bikák létszáma.

A dámszarvas a terítékadatok alapján a Beregi-síkság gyakorlatilag összes, erdősebb területén előfordul.

A tájegység középső K-i szélén a Beregi-síkságon található az ún. Bockereki erdőben és környezetében egy országosan is kiemelkedő minőségű populáció él.

Évente több mint 120 bikát ejtenek el melynek több mint 50%-a érmes. Egyre több bika trófeasúlya haladja meg az 5 kg-ot, sőt, már több 6 kg feletti trófeás vadat is lőttek, ami országos szinten is kimagasló eredmény.

(Az egyik legnagyobb súlyú trófea 6.48 kg volt. Nagyon öreg, 14 év körüli visszarakott igen keskeny lapátú, a 2020-as FEHOVÁN ki volt állítva).

A tavalyi évben külföldi vendégvadász ejtette el az eddigi legnagyobb trófeasúlyú dám bikát, trófeája 6,51 kg, nemzetközi pontszáma pedig 209,9 IP. pont.

Az állomány létszáma folyamatosan nő. Erre utal, hogy az elvándorlások miatt a környező 8-9 vadgazdálkodási egységben is megtelepedtek az utóbbi időben. Az élőhelyi szerkezet átalakulása (erdősültség növekedése, beleértve a nem egybefüggő, liget erdőket, erdőfoltokat is, amelyek mozaikosan, intenzíven művelt mezőgazdasági területek közé ékelődnek, akár nagyobb zavarás esetén is ideálisabb élőhelyet teremtenek a dámszarvasnak, mint a gímszarvasnak). A tájegység jelentős része, alkalmas élőhely a dám számára, a környezeti tényezők nem limitálják a trófea alakulást. Az élőhely valójában sokkal jobb, mint amit eltarthat.

Cél az állomány minőségének szinten tartása, esetleg növelése. A legfőbb cél az állomány minőségének megőrzése, hosszú távú szükségleteinek, igényeinek, életfeltételeinek biztosítása mellett. Meg kell akadályozni az állomány elfiatalodását.

A kiváló minőségű golyóérett bikák tovább tartása és korosbítása, ezzel a szaporodásban való nagyobb szerepvállalásuk hosszabb távon is bőségesen kifizetődő lehet. A kiváló bikák 10 -13 éves korukat követően sem veszítenek trófea tömegükből, ha az élőhelyi feltételek adottak, viszont az állomány egésze szempontjából kívánatos a genetikai hátterük megőrzése.  Ezeket a jó genetikai adottságú bikákat hagyni kell megöregedni.

A tájegységben döntően állomány-csökkentő, valamint szinten tartó, a további növekedést és terjeszkedést meggátló, de a minőséget megőrző gazdálkodást célszerű kialakítani.

Az éves tervben meghatározott elejtési számokat, mind ivarra, mind korcsoportra való tekintettel teljesíteni kell, a biológiailag indokolt arányokat is betartva, továbbá azok teljesítését az ellenőrző hatóságnak meg kell követelnie.

A pontos létszám helyett az állomány változásának (trend) és állapotának minél megbízhatóbb nyomon követése a cél, a következetesen végrehajtott felmérések (pl. összehangolt szinkronszámlálások) alapján.