Beregi vulkáni kúpok

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye beregi részén helyezkedik el a térség két vulkáni kúpja („romvulkánja”) a barabási Kaszonyi-hegy és a Tarpai-hegy. Mindkettő azon a tektonikus vonalon helyezkedik el, mely Zempléntől, Nagyszőlősön át egészen Husztig húzódik a Kárpátok irányába. Ezek a vidék legidősebb, mintegy tízmillió éves szigetszerűen kiemelkedő tájképi elemei.

A Kaszonyi-hegy a magyar-ukrán határon elhelyezkedő szigetvulkán maradványa, melynek magyarországi része Barabás község határában terül el. Nevét az Ukrajnában lévő Mezőkaszonyről kapta. a hegy legmagasabb pontja a szintén Ukrajnában lévő Veresmáj (221 m). Az országhatár 160-170 m magasságban húzódik.

A hegy magyarországi része Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület (156,6 ha) néven védett. Környezetével együtt Natura2000-es védelem alatt is áll. Noha csekély kiterjedésű, élőhelyeinek változatossága és mozaikossága miatt kiemelkedő fajgazdagságú. az erdőszegély társulásoktól, a nagyobb kiterjedésű cserjéseken és a kisebb gyepfoltokon át a kopár erodált terültekig minden megtalálható. iemelkedő az edényes flóra fajszáma, mely megközelíti a 300-at, de a gerinces fauna is minegy 150 fajjal képviselteti magát, gerinctelen faunája pedig még ennél is értékesebb. Olyan ritka fajok fordulnak itt elő, mint a kárpáti kék meztelen csiga, vagy a beregi futrinka. Az erdőszegély társulásokban megtalálható a fokozottan védett erdélyi tarsza, valamint védett szöcske és sáskafajok.

A hegy változatos madárvilága vándorláskor a legszembetűnőbb. Az évek óta zajló kutatások során közel 100 faj több, mint 20 000 egyedét jegyezték fel. Hazánkban elsőként észleltek (és gyűrűztek) vascsőrű füzikét, és másodikként fogtak király füzikét. A bányaszakaszban többször megfigyelték a vörös vércse és a holló jelenlétét. Az élőhelyeket néhol az egykori szőlőgazdálkodásra emlékeztető otthagyott tőkék sora szakítja meg. Legmagasabb pontjáról tiszta időben a Kárpátok vonulatai között Munkács vára látható.

A Beregi-sík másik kiemelkedő képződménye a 154 m magas Tarpai-hegy, mely a keleti tészen, közvetlenül az országhatár mellett helyezkedik el. A „hegy” lesüllyedt vulkáni kúp, melyet a jégkorszak szelei által szállított por betemetett, így több méteres lösz borítja. Leggyakrabban előforduló kőzete a dacit. A vulkanikus eredetű piroxén-dacitot az 1860-as évektől bányászták. A bányát évekkel ezelőtt bezárták, melyet birtokába vett a természet. A hegy déli, lankás lejtőjén nagyfokú gyümölcstermesztés folyik, melyet a lösztakaró tesz lehetővé. Mindenhol szőlőültetvények, apró présházak, és gyümölcsfák (cseresznye, megy, alma, körte) láthatók a gondozott telkek zöldségeskertjei kíséretében. A meredekebb keleti és északkeleti oldalon sokkal inkább a természet uralkodik. A sziklásabb környezetnek köszönhetően megfigyelhető a mára megritkult zöld gyík és a rézsikló, valamint itt találták meg a fokozottan védett beregi futrinka első magyarországi példányát. A löszfalakba fájt üregekbe költenek a gyurgyalagok, de számos gyümölcsöket kedvelő madárfaj (pl. seregélyek) és színpompás lepkék (Pl. nappali pávaszem, kardos lepke) tömeges jelenléte is megfigyelhető.

A Tarpai-hegy legmagasabb pontjáról tiszta időben a Keleti-Kárpátok távoli bércei kéklenek. Láthatók a Makovica és a Vellkij Gyil ezer méter fölé magasodó vonulatai. A közelben Hunyad község, Matolcsa és Tiszacsoma települések épületei fehérlenek. A hegy lábánál a Szipa-csatorna mellett a mozaikos beregi gyepek terülnek el, a hegy és a csatorna által bezárt háromszögben pedig már látszanak a Nagy-erdő több, mint 100 éves kocsányos tölgyei.