Az újfehértói „Szikes”

A mai szóhasználatban a „Szikes”-nek mondott területrész Újfehértó város történelmének kiemelten fontos természeti értéke. A város címerében szereplő két ezüstsáv a települést egykor körülölelő tavakat, a Szikes és Szilas területrészt jelképezik. A terület egykor annak az észak-déli irányban húzódó szikestó-rendszernek volt a része, melynek az utolsó, a hagyományos értelemben teljes értékű szikes tóként funkcionáló tagja, a szintén Újfehértó határában elhelyezkedő Nagy-Vadas. 

            A térségi vízrendezés (csatornázás) hatására megszűnt a terület lefolyástalansága, így a hajdani szikes tó medrének alacsonyabb térszínei már csak a téli csapadék olvadásakor, illetve egy-egy nagyobb esőzés után telítődik vízzel. A terület ekkor a vízimadarak fontos táplálkozó helyévé válik. Az ezen kívüli időszakokban a Szikes egy kiterjedt, változatos térszínű gyepterület, melyet legeltetéssel és kaszálással hasznosítanak. A település határában található Szilas területrész hajdanán hasonló lehetett a Szikeshez, de ahhoz viszonyítva – a területre juttatott nagy mennyiségű belvíz eredetű édesvíznek köszönhetően – természeti értéke kevésbé kimagasló.

            A Szikes törvény általi védettségű (ex lege) szikes tó, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület az Újfehértói gyepek Natura 2000 terület részeként. A területen jelölő, közösségi jelentőségű élőhely a „Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (1530*)” elnevezésű élőhely. A területen előforduló védett, illetve közösségi jelentőségű fajok: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), pomps kosbor (Orchis laxiflora ssp. elegans), sokvirágú habszegfű (Silene multiflora), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus). Ezeken a fajokon túl gazdag madárvilágnak ad otthont, a tavaszi hóolvadásos és csapadékosabb időszakban, valamint egy-egy nagyobb esőzés után főként vízimadaraknak, szárazabb periódusokban pedig a nyílt füves területekhez kötődő madárfajoknak kedvez élőhely-kínálata.

            A terület megőrzésének kulcsa a gyepként való hasznosítás további fenntartása. Kívánatos a legeltetés kombinálása kaszálással, a Natura 2000 gyepterületekre vonatkozó jogszabályok betartása mellett. A területen több tájidegen fásszárú növényfaj is jelen van (fehér akác, bálványfa, keskenylevelű ezüstfa), melyek állománynövekedését meg kell akadályozni. A Szikesen megvalósulhatna egy vízvisszatartást elősegítő fejlesztés is, melynek hatására erősödnének a terület szikes tavat idéző elemei, azonban ez valószínűleg a jelenlegi gazdasági hasznosítás részbeni megváltoztatását feltételezné.