Dédai-erdő

Beregdaróc határában található a 40 hektáron elterülő növény- és madárvilága miatt fokozottan védett Dédai-erdő, mely csak engedéllyel - csoportosan kísérővel - látogatható. A Dédai-erdő legfőbb nevezetessége az itt őshonos bükk. A bükkön kívül évszázados magaskőrisek, melyek törzsén egészen a lombkoronáig kúszik fel a borostyán, gyetyános-kocsányos tölgyesek, szil ligeterdők, égeres láperdők, melyekben a fák alatti tocsogókban virágzik a békaliliom. A fák alját - különössen tavasszal - dús virágszőnyeg borítja. Az erdőben a Cserköz-erdőhöz hasonló dús, árnyékkedvelő aljnövényzet található: hóvirág, tavaszi tőzike, gyöngyvirág, berki szellőrózsa, bogláros szellőrózsa, odvas keltike, erdélyi csillagvirág, tavaszi lednek, erdei galambvirág, pettyegetett tüdőfű és a sárga tyúktaréj is, amely Magyarországon csak a Szatmári-síkságon található. A Szatmár-Beregi síkság hüllőfajai közül itt él a Keresztes vipera, erdei sikló, elevenszülő gyík. A madarak közül a fekete harkály, réti fülesbagoly, békászó sas, darázsölyv, fekete gólya.

2014-ben elkészült az erdő ER HTV alapállapot felmérés. Erdőrezervátummá a 15/2000. KöM rendelet nyilvánította (2000/66: 4072-4074.). 2014/15 ER HTV alapállapot felmérés szerint
változatos szerkezetű, zárt, jó növekedésű, idős felhagyott alföldi gyertyános-kocsányos tölgyes – keményfaliget-erdő, amelyben uralkodó fafajok a kocsányos tölgy és magyar kőris. A fekvő holtfa aránya, az álló holtfák és csonkok száma is magas. Vannak már vastag álló holtfák/csonkok, de még az öngyérülő vékonyabb fák teszik ki ezek nagy részét. Előfordulnak idegenhonos fajok, azonban az erdő kiemelkedően természetközeli állapotú és a határzóna helyzetéből adódóan emberi zavarásoktól mentes. Az újulat és cserjeszint csúcsrágottsága igen magas, tölgy az újulati és cserjeszintben gyakorlatilag nem fordul elő. Túltartott vadlétszámra utal a zavarástűrő fajok magas előfordulási aránya az aljnövényzetben. A védett növények száma kevés, relatív gyakoriságuk és előfordulási valószínűségük is alacsony, azonban az élőhelyre jellemző üde erdei fajok aránya és jelenléte magas.

Indokolás az értéktárba történő felvétel mellett

A 40 hektáros erdőt gyertyános-tölgyes, kőris-tölgy-szil ligeterdők és égeres láperdők alkotják. Botanikai kuriózuma a hegyvidéki tájakra jellemző bükk jelenléte és az ennek megfelelő árnyékkedvelő aljnövényzet. Itt tenyészik a Galambvirág, a Gombernyő, a Szagos müge, a Kapotnyak, a Fiókás tyúktaréj, az Erdei szellőrózsa, a Bükkössás, a Bársonyos tüdőfű, az Erdei tisztesfű, az Erdei kutyatej, Tavaszi csillagvirág, Farkasszőlő és Borostyán. Az erdő tavasszal a legszebb, amikor lombfakadás előtt a jellegzetes növényei – Tavaszi tőzike, Tavaszi csillagvirág, Berki szellőrózsa, Hóvirág – jelzik a kikelet érkezését. Az erdő állatvilágából érdemes megemlíteni a fekete gólyát, a fekete harkályt, a darázsölyvet, a különböző bagolyfajokat, a vadmacskát és a nyestkutyát. A Beregi-síkság ősi erdőmaradványaként a hajdani növénytakarót idézi elénk.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)