Bockerek-erdő

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása egyedi jellemzőinek és történetének leírása

Gelénes, Tákos és Vámosatya községek határában helyezkedik el Bereg egyik erdészetileg is jelentős természeti értéke, a Bockerek-erdő, mely a Beregi-sík egyik legnagyobb   megmaradt összefüggő erdeje. A honfoglaló őseink még összefüggő, zárt erdőséget találtak a beregi -szatmári térségben. A megtelepedés azonban mindig erdőírtással jár. Az elmúlt századok erdő és tájhasználata mára odavezetett, hogy a Szatmár-Beregi sík hazánkra eső területének csak 12,5 %-át fedik erdők, igaz, ezek javarészt természetes eredetűek. Ezeknek a maradványerdőknek az egyik jeles képviselője a Bockerek-erdő, mely több, mint 600 hektáros erdőtömbjével napjainkban a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet fennhatósága alá tartozik.

Összetételében gyertyános- tölgyes jellegű részek váltakoznak tölgy-kőris-szil ligetekkel, de találunk itt fűzlápot, égerlápot, és égeres léperdőt is. Gazdag növény-, rovar-, madár-, és emlősvilágáról, érétkes flórájáról ismert. Veszélyeztetett terület, hiszen a szélsőséges időjárási viszonyok, és az emberi   tevékenység miatt számolhatunk az egyes fajok eltűnésével, ezzel egyidejűleg az erdő pusztulásával. Részben fokozottan védett, részben erdőrezervátumi terület. Bereg hajdanvolt gyönyörű vadon erdőségeiből még az elmúlt századok táj-, és erdőhasználatának következtében létrejövő erdőpusztulás után is számos természeti érték, védett ritkaság maradt fenn a Bockerekben, ebben az Alföld peremi hegyvidéki, sőt egyes elemeiben már kárpáti jellegű erdőtömbben.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A Bockerek-erdő a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának fennhatósága alá tartozik, Európában mintegy egyedülálló. Honfoglaló őseink még összefüggő, zárt erdőséget a beregi-szatmári térségben. Korai források azt írták, hogy „még egy-két századdal ezelőtt annyi volt itt az erdős mocsár, hogy a községet itt-ott a tatár sem tudta meglelni köztük.” Ezt az is bizonyítja, hogy V. István király kísérete „Beregbe és Ugocsába gyakran ellátogatott, melynek erdeiben akkor még bölények tanyáztak.” Még a II. József korabeli térképeken is csak apró foltok jelezték a kiterjedt erdőségekben megbúvó településeket. Az 1780-as évek végén készült I. katonai felmérés még a Bockerek-erdőt és környékét nagy kiterjedésű, megszakítás nélküli összefüggő erdőterületként ábrázolta, melyet a vízfolyások sokasága szabdalt fel.

A megtelepedés azonban mindig erdőírtással jár. A letelepedni vágyó emberek az egykor összefüggő erdőségekben irtásfalvakat hoztak létre, pl. Tákos. Ettől kezdve az erdőterület folyamatosan csökkent, nagy mértékben a XVIII -XIX. században kezdett elfogyatkozni, hisz nagy mennyiségű fát termeltek ki építőanyagnak (lakóházak, gazdasági épületek, templomok, harangtornyok, kompok, vízimalmok, stb.) tűzifának nemcsak a helyi igények kielégítésére, hanem távoli megrendelők számára is. Az erdőterület csökkenéséhez vezetett a szántók, legelők kialakítása és a folyamszabályozás is. Az erdők kiélése azonban nemcsak a faanyagkinyerés miatt következett be, hanem más módon is folyt, évszázadokon keresztül meghatározó volt az erdei legeltetés és a makkoltatás, és nem foglalkoztak erdő felújítással.

Az előzőekben részletezett erdő-, és tájhasználat oda vezetett, hogy a Szatmári-Beregi- sík 177.242, 5 hektár hazánkra eső területének csak 12,5%- át fedik erdők. Ez a mintegy 22.115,1 hektár erdőterület azonban jórészt még jó természetességi állapotban van, természetes eredetű, sokat megőrzött a múltjából. Ezeknek a maradványerdőknek a jeles képviselője a Bockerek-erdő, a több mint 600 hektáros erdőtömbjével.

A vizektől távolabb, a jobbára ármentes magaslatokon maradtak fenn a táj legértékesebb erdőtársulásai, a gyertyános tölgyesek, keményfa ligetek. A hajdan volt erdőségek emlékét idézi a Bockerek- erdő rengetege, a Beregi -sík egyik legnagyobb, napjainkig megőrzött, összefüggő erdeje. Összetételében a gyertyános tölgyes jellegű részek váltakoznak tölgy-kőris-szil ligetekkel, de van a területén, a régen elhagyott folyómedrekben, feltöltött holtágakban fűzláp, égerláp, és kőris erdő, égeres láperdő is. A Bockerek-erdő fás életközösségei az állandóan vizes területeken kialakuló fűzlápok és égerlápok csak szórványosan, és nagyon kis területen találhatóak az országban. Az égeres láperdőben a vízben álló fák gyökerei otthont adnak számos növény- és állatfajnak.

A helyi flóra összetételére elsősorban   a síkvidéki fajok a jellemzőek, de előfordul itt számos olyan növény is, melyek a folyók, patakok segítségével „ereszkedtek le” a környező hegységekből.

A lombkorona szintje zárt, általában 2, vagy több szintű. A mélyebb fekvésű, iszapos hordalékú öntéstalajon kialakult erdő felső lombkorona szintjét a kocsányos tölgy, a magyar kőris alkotja, és elegyfajként fehér nyár található még. Az alsó lombkorona szintjében kőris, szil, mezei szil található.  A jó tápanyag-, és vízellátás miatt közepes, vagy magas borítású cserjeszint jött létre. A gyepszint borítása gazdag, számos faj található, melyek közül hazánkban védett  a kígyónyelv és a réti kardvirág. Magasabban fekvő területeken a felső lombkoronaszintet a kocsányos tölgy, az alsót az árnytűrő vadalma alkotja. A viszonylagos fényszegénység miatt itt a cserjeszint alacsony.

Az erdő orchidea fajokban gazdag. A madárfészek orchidea, piros madársisak, a kétlevelű és zöldes sarkvirág is éke az erdőnek. Tavasszal a szagos müge és a gyöngyvirág illatozik. Az erdő virágszőnyegén, a nedvesebb élőhelyeken virít a nádi boglárka, a nyári tőzike, a kosborok több faja, a réti kardvirág és a kornistárnics (valamennyi faj védett) A Hamvas -tó fűzlápjaiban a kúszócsalán, és a legszebb égeres láperdő: Gönte égeresében a tőzegpáfrány emlékeztet a régi erdők vízi világára. Az idős tölgyek kérgén értékes mohaközösségek jöttek létre. Az itt megtalálható 45 mohafajból 3 védett. Jellemző a nagygombák fajgazdagsága.

A Bockerek-erdő gazdag madárvilággal rendelkezik. Többségét (egyedszámban és fajszámban is) az énekesmadarak teszik ki. De gyakori a holló, a fekete harkály, s nem ritka az ott fészkelő darázsölyv, egerészölyv, a héja, a karvaly és néha még a kerecsensólyom sem. Vonuláskor kis szerencsével kígyászölyvet, békászósast is meg lehet figyelni. A baglyok közül a macskabagoly, az erdei fülesbagoly fészkel a területen, de keményebb teleken 1-1 kóborló uráli bagoly is felbukkan. A harkályok közül szinte az összes hazai faj előfordul az erdőben. Az erdők háborítatlan mélyén a fekete gólya (Ciconia Nigra –  eszmei értéke: 500.000.-Forint) fészkel. Gyakoribb kultúrakövető rokonával szemben a fekete gólya a zárt, zavartalan erdők fészkelője, jóval ritkább is. A Bockerek-erdő emlősfaunája nagyon hasonlít más síkvidéki erdőkéhez. A közeli Kárpátok élővilágának köszönhetően néhány faj különlegességet jelent. Az itt előforduló emlősállatok leggyakoribbja a patások közül az őz, a vaddisznó, váltóvadként a gímszarvas, ragadozók közül a róka, a borz a nyest. Rovarevők közül a vakond, a sün a cickány jellemzőek a területre. A szürke hosszúfülű denevér elterjedt, főleg a lombkorona szintjében szokott vadászni.

A Bockerek-erdő a térség legkiemelkedőbb élettere, a kétéltűek és a hüllők szempontjából pedig a legjobb.12 kétéltű és 5 hüllőfaj lakja állandóan, de akadnak alkalmi „vendégek” is. A kétéltűek közül a gőte (tarajos, dunai, pettyes),  a béka (varangy), a hüllők közül a sikló (vízi, erdei), a gyík (fürge, elevenszülő), a keresztes vipera az állandó faj. Hazánk egyetlen mérges kígyója a keresztes vipera (Vipera Berus – eszmei értéke: 250.000 Ft) – a Beregben jelenleg három helyen található meg: a lónyai-, a bockereki- és a tarpai erdőben. A Bockerek-erdőben keresztes viperának a mocsaras-lápos vidékekre jellemző fekete változata is fellelhető. Fokozottan védett fajok.

A Bockerek-erdő egy részét erdőrezervátumnak nyilvánították már, és egyre több helyen kerül előtérbe különleges élővilága miatt. Az erdőrezervátumok kijelölése hazánkban az 1990-es években indult meg. Az erdőrezervátum két részből áll: a teljes érintetlenséget követelő magterületből és az ezt övező védőzónából. Az országosan 19. sorszámmal nyilvántartott erdőrezervátum területe: 233,5 hektár, melynek 27,4%- át az érintetlenül hagyandó magterület, 72,4%- át a védőzóna teszi ki.

A kijelölésnél többek között az egyik fő szempont volt, hogy a magterület nagysága meghaladja a 20 hektárt, a védőzóna aránya pedig ennek legalább háromszorosa legyen. Az első kitételnek a Bockerek -erdő maradéktalanul megfelelt, a második kitétel vonatkozásában megközelíti azt (a Bockerek-erdőben az arány= 1:2,65).  Az erdőrezervátum területének javarészét a kocsányos tölgyes teszi ki, de mellette számottevő még a gyertyán és a magyar kőris elegy aránya is. A Bockerek-erdő veszélyeztetett terület, hiszen a szélsőséges időjárási viszonyok és az emberi tevékenység miatt számolhatunk az egyes fajok eltűnésével, ezzel együtt az erdő elpusztulásával.

A Megyei Értéktárba felvétellel célunk felhívni a figyelmet a veszélyeztetettségre, megőrizni az erdő érintetlen részeit, fenntartani az egyensúlyt természet és ember között, települési tájegységi, megyei, nemzeti értékként vigyázni erre amagával ragadó, több ezer éve kialakult természeti csodára.

A Bockerek elnevezés eredete nem ismert, több elmélet is létezik. Az egyik szerint az összetett szó előtagja feltételezhetően személy-, családnév. (Botz, Buc, Butz, Bóc, Bócz.) Elképzlhető, hogy az erdő valamelyik tulajdonosa lehetett Boc, vagy ehhez hasonló családnevű. Az utótag (kerek) egyértelműen az erdő alakjára utal.

Az elnevezésre a másik magyarázat az erdőben dolgozó erdészek száján terjedt el. A tatárjárás után az erdő területén kialakuló tanyán élők állattatással foglalkoztak, szarvasmarhát tenyésztettek. A kupecek járták a vidéket és szájról szájra adták egymásnak, hogy hol lehet a legszebb marhákat (bocikat) megvenni. Mivel a Bockerek-erdő melletti dús füvű réteken, legelőkön a marhák szépen fejlődtek, így a kupecek továbbadták a vásárlóknak, hogy ott a „boci szép kerek”, melyből szójátékkal képezhették a Bockerek elnevezést, mely a későbbiekben a helyet, a kerekformájú erdőt jelölte.

Ifj. Pályi Zoltán elmélete szerint a név eredete nem nyúlik olyan messzire, mint a környező településeké. Az első katonai térképezés idején. a területet „Bocberek”-nek hívták, de a térképezők vagy félreértették, vagy elírták.  A boc(fa) a fekete bodzát jelenti, a berek pedig a nyírelegyes égerláp erdőt, mely az évenkénti rendszeres elöntésekből tápanyag utánpótlásban bőven részesült, és ahol a boc(fa), azaz a (fekete) bodza is jól érzi magát.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia,

honlapok, multimédiás források)

Bartha Dénes- Vidéki Róbert: A Bockerek-erdő (Nyíredő, Nyíregyháza-Sopron, 2008)

Fintha István: A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet (Daru füzetek sorozat)

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

http://www.erdorezervatum.hu/bockerek