Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Területet
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:
A Nyírség homokbuckái és buckaközi mélyedései a jégkor végén formálódtak. Az ősi nyírségi táj megmaradt darabja, a Mohos-tó Kállósemjéntől 5 km-re, egy buckaközi mélyedésben található. A Levelekre vezető műút 12. kilométerénél a Móricz Zsigmond turistaút piros jelzését követve hamarosan a D-i és keleti partjai mentén haladunk. Kilátója az északi részén van. Ennek GPS adatai: É:47,89781º és K: 21,93534º. Innen a Mohos-tó belső részei is jól áttekinthetők. Területe 22,5 ha, ebből 13,5 ha vizes élőhely nagyrészt rekettyefüz-láp. 1954-óta természetvédelmi terület. A tó a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében van.
Az első botanikai feljegyzéseket Kitaibel Pál készítette, aki 1796-ban járt a vidéken. A Mohost akkor még homoki tölgyes koszorúzta. Az erdőt 1800-as évek elejére kiirtották, területét legeltették. A következő 100 évben futóhomokos környezet alakult ki. A hajdan volt erdő tápanyagai a tóba kerülve erőteljes vízinövény burjánzást okoztak. A vastag, laza iszaprétegben a nádas belső zónája nem tudott stabilan rögzülni és a gyökérszövedékébe záródott iszappal felemelkedett. Ezzel megindult az úszóláp képződés. Az úszó szigetek állandóan vízzel telített, gyarapodó tőzegrétegébe több, ma már ritka növényfaj települt. Boros Ádám 1926-ban járt itt és tette a tudomány számára ismertté a Mohos-tó botanikai kincseit. A legmélyebb területén 2-3 méteres vízmélységet talált. Az úszóláp kisebb része akkor nádas, nagyobb része zsombék sásos volt. Ő említi először a villás májmohát, a fénycsillárkát, a tőzegpáfrányt, a szívlevelű hídőrt, a hengeres sást, a hármaslevelű vidrafüvet, a gyilkos csomorikát és a lápi rencét. Soó Rezső 1938-ban kutatta és fajgazdag hínártársulásokat és kiterjedt vidrafüves zsombéksásost talált. Simon Tibor 1966-ban nád, sás és tőzegpáfrány fedte, nagyfelületű úszólápot említett. Az úszó zsombéksásosban a vidrafű feltűnően nagy tömegéről ír. Hengeres sással és szívlevelű hídőrrel még találkozott, ami 1982-ben még látható volt. Lappangva jelenleg is előfordulhatnak.
A Nyírség lecsapolása a Mohos-tavat is érzékenyen érintette. Az aszályos évek halmozódásával a talajvízszint tovább csökkent. 1971-76 között a Mohos-tó déli és középső része kiszáradt. Úszólápjának nagy része leült és a mederfenékbe gyökerezett. Ebből lett a mai fűzláp. Csapadékosabb évek következtek. 1982-től a közelben húzódó csatorna vízének duzzasztásával és Mohosba vezetésével sikerült javítani a helyzeten. A következő száraz időszakban azonban ez a lehetőség is megszűnt. 1990-től 1996-ig nyáron a legmélyebb terület is teljesen kiszáradt. 1996-ban a tófenék legmélyebb része alatt 127 cm-re húzódott a talajvíz. 1997-től a kútvizes pótlás lehetővé tette az állandó és megfelelő mélységű vízborítást. Néhány év alatt, az előzőleg nyílt vizes helyen, ismét nagyterületű úszóláp alakult ki. Védett növényei közül ma tömegesen fordul elő a gyilkos csomorika. A termetes növény fehér virágernyőit számos, ma már ritka, rovarfaj kedveli. Az úszóláp szegélyein és belső vízfoltjain gyakori a hármaslevelű vidrafű. Tavasszal üde zöld levei közül finom mívű nagy fehér virágzata messziről feltűnik. Az embermagasságú, tavasszal smaragdzöld, sűrű tőzegpáfrány jelentős területet borít. A nádi boglárka levelei a nádasban nehezen ismerhetők fel, de nagy, aranysárga virágai annál inkább. A nyílt vízen fehér tündérrózsák pompáznak. Említésre méltó a ritkaságok közül a valódi májmoha, a villás sás, a szárnyas görvélyfű, a mocsári füzike és a közönséges rence előfordulása.
A páratlan élőhelyen ritka rovar-, kétéltű-, hüllő- és emlősfajok is otthonra találtak. Az átvonuló madarak kedvelt táplálkozó és pihenőhelye.
A természetvédelmi terület szakértője, több tudományos publikáció szerzője a kállósemjéni Dr. Vas Mihály.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
A Nyírség buckaközi vizes élőhelyei nagy része mára tartósan kiszáradt. Az évezredek óta folyamatosan létező Mohos-tó, a Nyírség egyik utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, amelyen ritka ősi mocsári növények és különleges állatfajok élőhelye. Gazdag élővilága és természetes eredetű úszólápja egyedi kincse Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
Blanár A. (1977.): Kállósemjéni Nagy Mohos-tó növényvilága (szakdolgozat)
Boros Á. (1926): Az utolsó úszóláp Szabolcsban. – Nyírvidék, 1926. okt. 1.
Boros Á. (1932): A Nyírség flórája és növényföldrajza. – Budapest, pp.: 141-142.
Braun M. - Sümegi P. – Szűcs L. – Szöőr Gy. (1993): A kállósemjéni Nagy-Mohos láp
fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis. – A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 33-35: 335-366.
Kállósemjén, Száz magyar falu könyvesháza, Szerk: Németh Péter, 2000.
Kiss L. (1927): A kállósemjéni Nagy-Mohostó. – Föld és Ember 7: 47-52.
Nagy M. (1980): Hogyan keletkeztek a lápok? – Búvár 7: 293-296.
Simon T. (1966): A csarodai és a kállósemjéni természetvédelmi terület növényvilága. –
Szabolcs-Szatmári szemle 2: 28-29.
Soó R. (1938): Vizi, mocsári és réti növényszövetkezetek a Nyírségen. – Botanikai Közlemények 35: 249-265.
Vas M. (1983): Természetvédelmi intézkedések hatása a kállósemjéni Nagy-Mohoson.-
Botanikai Közlemények 70 (1-2): 25-35.
Vas M. (1999): Vízszintváltozások és fitocönológiai átalakulások a kállósemjéni Nagymohoson. – Kitaibelia 4 (2): 247-260.
Vas M. (2011): A kállósemjéni Nagymohos vegetációjának változása 1980 és 2010 között.
- Kitaibelia 15 (1-2): 151-165.
Vas M. (1984.): A kállósemjéni Nagymohos és Nyárias fitocönológiája, természetvédelmi helyzete (doktori értekezés)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ká1lósemjéni_Mohos-tó_Természetvédelmi_Terület
A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:
www.hnp.hu
További Természeti környezeti értékeink
