1

Kárpáti típusú gímszarvas

Az Északkeleti Kárpátok szarvasa már a honfoglalást megelőző időkben is előfordult a Tisza folyó közelében. Abban az időben a szarvas populáció vándorló csapatai akadály nélkül jutottak el a Tiszáig, sőt a negyvenes évek elején a Tiszát átúszva már Ricsikába is ellátogattak. 1902-ben Budapesten az első hazai trófeakiállításon az eredmények kiértékelése során kitűnt, hogy a Keleti-Kárpátok szarvasa előkelő helyet foglalt el az élmezőnyben.

A II. világháborút követő években ez a szarvas állomány csupán töredékeiben maradt meg.

1958-tól a vadászati jogot az Állami Erdőgazdaság kapta meg, és célfeladatuk a Kárpáti típusú szarvas állomány megmentése volt. Ekkor mindösszesen 10-14 egyed volt a területen, Lónya község térségében. A szovjetek által 1946-ban létesített kétsoros határkerítés miatt a hagyományos migrációból történő feltöltődés lehetetlenné vált.

A Kárpáti típusú gím fő fenotípusú megjelenésének jellege a következő:

  • agancs hosszúsága elérheti a 115 cm-t, néhány egyed esetében meg is haladja;
  • jellegzetes két, három lépcsős korona;
  • negatív könyök (oldalról nézve a szárhossz közepe táján a középággal ellentétes oldalon egy előre ívelő törés figyelhető meg);
  • ritka a 40 cm hosszúság fölötti szemág;
  • a jégágak hosszúak gyakran elérik a szemág hosszát;
  • a középág ritkán haladja meg a szemág hosszát (néha villásan elágazik) a rózsa mérete impozáns, rendszerint 27 cm fölött van;
  • az alsó és felső szár körméret között általában mindössze 1 cm különbség van;
  • az aranyérmes agancsok átlagsúlya 10,45 kg;
  • oldalról szemlélve a koponyát az orrnyereg hajlott, kissé púpos ún, „kos orra” van.

 

Az 1996 évi új vadgazdálkodási törvény hatására megalakuló új, néha csak 3000 ha-os vadászterületek a pillanatnyi anyagi haszonszerzés miatt jelentősen belenyúltak a gímszarvas állományba és ez mind mennyiségben, mind minőségben az állomány romlásához és elfiatalodáshoz vezetett. A probléma orvoslására a térségben működő Felső-Tisza Vidéki vadgazdák szövetsége összehívta a beregi vadásztársaságok képviselőit és először egy 5 éves szarvas kilövési tilalmat tartalmazó moratóriumot írtak alá, majd a moratórium lejártával a térség egészére vonatkozó gímszarvas gazdálkodási etikai kódexet alkottak.

Az intézkedéseknek köszönhetően a Kárpáti típusú gím állományának létszáma és minősége újra növekedésnek indult.