A vajai Vay-várkastély és Múzeum
Vaja Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik legkisebb lélekszámú városa, itt található a Vay-várkastély. Kuruc Vay Ádám II. Rákóczi Ferenc udvari marsallja volt. A nagyságos fejedelem kétszer is járt a kastélyban. Először 1703. július 19-én, amikor a Vay testvérek meggyőzésével a felkelés mellé kívánta állítani a szabolcsi nemességet. (A kapubejárat fölötti emléktábla is ezt a látogatást örökíti meg, csak sajnos téves dátummal.) Másodszor pedig mintegy a szabadságharc záró akkordjaként 1711. január 31-én, amikor Pálffy Jánossal – a magyarországi császári hadak fővezérével – tárgyalt a felkelés folytatásának lehetőségéről vagy már az esetleges békekötésről. (A kastélyban festmény őrzi a találkozást.) Az épület sokáig leromlott állapotban volt, könyvtár és iskolai tantermek voltak benne. Ma már gyönyörűen fel van újítva és a Magyar Nemzeti Múzeum „Vay Ádám Muzeális Gyűjteményének” ad otthont. A felújítások mindig valamilyen „kurucos” eseményhez kötődtek: 1961-ben Mikes Kelemen halálának (1761); a második felújítás 1996-ban II. Rákóczi Ferenc illetve Vay Ádám hamvai haza hozatalának (1906); a harmadik pedig 2011-ben a szabadságharc befejezésének (pontosan 300.) évfordulójához. (mindenképp megemlítendő annak a falusi tanítónak a neve, aki Vajára kerülve a várkastély és a múzeum fejlődését elindította, és akinek kopjafája a kastély kertjében áll: ő pedig Molnár Mátyás.)
Ha ellátogatunk a kastélyhoz, szépen rendben tartott szoborpark fogad bennünket, ahol többek között megtalálható Esze Tamás, Vay Ádám, Mikes Kelemen, Ráday Pál, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc szobra. Utóbbinál tartja a Tárogató Egyesület évente a megemlékezést. A park közepén áll az az emlékmű, melyen Rákóczi jelmondata olvasható: „Iustam causam Deus non derelinquet”, vagyis „Isten az igaz ügyet nem hagyja el”.
Az épület belsejében főleg a kuruc kor és a Vay család története elevenedik meg. Látható a szemén (egyes helyeken a száján) nyíllal átlőtt és a mellkasán véres szarvas, a Vayak címerállata is; valamint az a szánkó, amelyen a legenda szerint az egyik magyar főúr Mária Teréziát szánkáztatta nyáron Pest és Gödöllő között. A legszebb rész a lovagterem, melynek mennyezetén az 1396-os nikápolyi csata elevenedik meg, amint az egyik Vay, bizonyos Titusz megmenti Zsigmond királyt az üldöző törökök elől. (A lovának tarkóján látszik is az átdöfött szarvas képe.) A festmény a Honfoglalás ezer éves évfordulójának évében (1896) készült.
További Épített környezeti értékeink
