Árpád-kori monostor Szabolcs községben, ma református templom

A szabolcsi földvár hatalmas sáncától keletre szerényen húzódik meg a középkori eredetű, zsindelytetős református templom. A templom a megye legrégebbi vallási központjai közé tartozik, valószínűleg Szent István alapította. A korai származásra utal a templom alaprajzi elrendezése, amely rokonságot mutat a kalocsai székesegyházzal, a pécsváradi apátsággal valamint a zirci királyi udvarház templomával. A templom román stílusjegyeket visel magán. A román kori épületet az 1357-ből való első írásos említése Máriának szentelt monostornak tartja. A templom középkori falképeket rejt, amelyek a XV. századból származnak. A középkor folyamán olyan átalakításokon esett át templom, amely a gótikus stílusjegyek megjelenéséhez vezetett. 1841-ben földrengés érte, a templom életveszélyessé vált, 1847-ben alakították át az épületet. A harangtorony a XIX. századból való.  1975-1978 között zajlott a templom műemléki helyreállítása, valamint 2011-ben végzettek újabb rekonstrukciós munkálatokat a középkori részletek hangsúlyozása érdekében. Szabolcs református temploma a Középkori templomok útjának kapuja, a megye egyik legszebb öröksége.

            A déli oldalon, a templom bejáratához vezető út mellett áll Szent László király mellszobra, amely a győri székesegyházban őrzött fejereklyetartó (herma) mintájára készült. 1992-ben, a Szabolcsban tartott zsinat 900. évfordulóján állították. Ugyanis 1092-ben Szent László királyunk országos zsinatot tartott itt. Az egyházi zsinaton meghozott határozatok lejegyzése a magyar jogtörténet kiemelkedő alkotása, amelyek összeszerkesztve Szent László király I. törvénykönyve néven maradt fenn.

             Ha körbejárjuk a díszítetlen templomot, láthatjuk, hogy egykori szentélye félkörös. A sekrestyét valószínűleg az 1841-es földrengés után bontották el, alapfalait a régészeti kutatás utáni helyreállítás során tették bemutathatóvá. A templomba délről léphetünk be, a félköríves, egyszerű bejáraton keresztül (XI. századi küszöbköve a régészeti feltárás során került elő). Délről négy félköríves ablak világítja meg a templom belsejét (ezek eredetileg kisebbek voltak, 1900-ban nagyították meg őket). A templombelső a kora Árpád-kori hangulatot próbálja érzékeltetni, amelynek meghatározója a román stílus volt. Az egykori kehely alakú kő keresztelőmedence tartja a szószéket. A meglehetősen jellegtelen, 1944-ben súlyos sérüléseket szenvedett, s ideiglenes jelleggel helyreállított épület értékeit az 1970-1972-ben végzett régészeti kutatás megkezdése előtt nem ismerték fel. A földvár nagy figyelmet keltő ásatása után fordult dr. Németh Péter régész figyelme a templom felé, abban sejtve az ispánsági székhelyhez tartozó esperesi központ helyét, ahol a nevezetes szabolcsi zsinatot is tarthatták. Az ásatás során megtalált háromhajós, hat kőoszlopos templom eredetileg a XI. században épülhetett. Szentélyét a XIV. század második felében kifestették (az elpusztult freskók a tizenkét apostolt ábrázolták). A XV. század végén gótikus stílusban történtek kisebb átalakítások. A XVI. század közepétől a templom a reformátusoké. Az 1841-es földrengés során súlyosan megsérült templomot átépítették (akkor szűnt meg háromhajós osztása is). 1900-ban tornyot építettek elé, amit a németek fölrobbantottak (1944). A templom helyreállítására a régészeti kutatás befejezése után került sor.