Túristvándi vízimalom

Túristvándi egyik főnevezetessége a ma már országszerte ismert, sok bel- és külföldi látogatót vonzó vízimalom. Arról a malomról, melyet a Váradi Regestrum említ az 1181-i hartárjárás alkalmából, nem állapítható meg, hogy vízimalom lett volna, csak a molnár nevét, Eleus /Illés/ tudjuk. A Kende levéltári anyag 1315-ből már vízimalmot említ. A vízimalom ma is megvan. Átélte az évszázadok viharait, változásait. Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma.

Népi stílusban épült, alulcsapós, három hajtókerekes épület. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről 3 erkély díszíti, melyekről csodálatos kilátásra van lehetőség a környékre és a folyócskára. Teteje fazsindellyel fedett, melyen két torony található. Az épület déli oldalán találhatók a kerekek, a vízi láda és a duzzasztó zsilip, mely szerkezetek a malom "lelke". 1927-ben Ganz hengerszékek kerültek beszerelésre, melyek által a gabonák őrlése jobb minőségűvé vált.

A három, a vízilapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi része cölöpökön. 1904-ig két kővel, úgynevezett „parasztlisztet” készítettek, egy kővel pedig daráltak. 1904-ben a hátsó keréktengelyre 22-es hengerszéket cseréltek, szereltek fel. 1921-ben pedig az első keréktengelyre 20/60-as sima hengert, de ezt is hamarosan 22-es hengerszékre cserélték fel. Dinamót is szereltek fel, a malom és a molnárház világítására, ami 1942-ben még működött. Mellette volt a cölöpökre épített, deszka falu malomműhely, melyben az elkopott alkatrészeket készítették s vágták az elkopott őrlő s daráló köveket. Ettől pár méterrel lefelé a bárói család részére lécekből készített, lerögzített fürdőház. A falu felőli részén pedig a Fluder kapu, az árvizek és nagy vízállás levezetésére. Ma már csak a malom áll. A legsúlyosabb kárt a második világháború után szenvedte el. 1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, őrlésre alkalmas ma is.