A vásárosnaményi Tomcsányi-kastély

A Lónyayak a honfoglalással egy időben kerültek a térségbe. Közülük sok jeles tudós, udvari főember, magas állami tisztségviselő, kiváló magyar hazafi került ki. Meghatározó szerepet játszottak a terület életében. Tevékenységük nyomán templomok, iskolák épültek, iskolai alapítványok születtek. Több településen mintagazdaságot működtettek. Kastélyaikkal, udvarházaikkal Európát hozták Beregbe.

A 14. század elejétől már Naményban is voltak birtokaik. A Kastélydombon, ezen a helyen, már lakásuk is volt. Erre utalnak a földmunkálatok során felszínre került középkori cseréptöredékek és egyéb építési törmelékek. A főutca központi kiteresedésében található az eredetileg Lónyay, utóbb Tomcsányi néven ismert kastély. Ezen a helyen, az ún. kastély-dombon állhatott a Lónyay család felső Lónyay-kúriája, amelyet a XVII. században építettek, talán épp ott emeltette Lónyay László 1729-ben a barokk kastélyt, amelyet időközben bővítettek, átépítettek, jelenlegi barokk formáját fia, ifj. Lónyay László alakította ki, amikor az épületet két sarokszobával és árkádos tornáccal kitoldatta. A homlokzata másként nézett ki, mint most: a bejárat fölött barokkos vonalú oromfal volt erkéllyel, az erkélyre nyíló ablakkal, az ajtó mindkét oldalán egy-egy ablakkal. Az átépítés során az oromfalat és a tetőtéri beépítést eltüntették. A kastély alaprajza a jellegzetes barokkos elrendezésű, ettől csak az épületből kiugró, később hozzáépítetett négy saroktorony (sarokszoba) tér el. A kastély homlokzatát függőleges falsávok tagolják, a nagy manzárdtető fokozza az épület visszafogott eleganciáját. A belső terek részben boltozottak és helyenként még fellelhetők a mennyezetet díszítő gipszstukkók is.

A hátsó két sarokszobát a 18. század utolsó harmadában építették hozzá. Ekkor épült a gazdasági épületek egy része is, amelyek a XIX. század végére körülhatárolták a kastélyudvart. A XIX. század közepén a kastély lányágon öröklődött. Tomcsányi Vilmos Pál felesége, Vladár Erzsébet révén, akinek nagyanyja Vladár Kristófné Lónyay Ilona volt, és az ő fiának, Vladár Emilnek volt a lánya. Trianon után felvidéki birtokukról kerültek ide vissza az ott hasonló nagyságrendű birtokkal rendelkező Tomcsányi Vilmos Pállal Vásárosnaményba, aki 1920–1923 között külügyi államtitkár, majd igazságügy miniszter volt. Sokat tett Vásárosnamény és Bereg felvirágoztatásáért. Az ő nevéhez fűződik az útépítési program megvalósítása, és ő kötötte meg 1923-ban a Kárpátalját megszálló csehekkel a 3 napos határátlépési egyezséget, amely fontos kereskedelmi lehetőséget biztosított a beregi lakosok számára. Tomcsányi Vilmos Pálné pedig sokat fáradozott a beregi háziipar megteremtéséért. A Tomcsányi család az államosításig használta a kastélyt. Ezután a katonai kiegészítő parancsnokság tanyázott benne, majd 1954-től középiskolai kollégium működött a kastélyban 1986-ig, az új kollégium megépültéig. Ezt követően 2005-ig az épület felújításra, funkcióra várt. Ezt szorgalmazta Dr. Tomcsányi Pál Széchenyi-díjas akadémikus, aki még fiatalságát többnyire Vásárosnaményban töltötte és aki az 1980-as évek elejétől visszatérő vendége volt a városnak. A helyreállítására, idegenforgalmi célú hasznosítására – Jüttner Csaba polgármester kezdeményezésére –, az Európai Unió által meghirdetett pályázati lehetőség felhasználásával kerülhetett sor. A kastély 2007. augusztusában a felújítását követően a Beregi Múzeumnak ad otthont.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: