Szabolcsi földvár

„Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát – társainak közös tanácsa szerint is – összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják." _ANONYMUS

A szabolcsi vár a Tokajtól 12 kilométerre fekvő Tisza parti Szabolcs községnek az ékessége. A földvár nemcsak a magyarság egyik legkiemelkedőbb honfoglalás kori építménye, hanem egyben egy egyedülálló műemlék-együttes része is. A legépebb állapotban fennmaradt földvárunk sáncaitól néhány méterre áll a XI. századi templom utóda, amelyben. A háromszög alaprajzú fa és földvár kifejezetten hatalmas méretűnek mondható, a keleti oldala 323 méter, az északnyugati része 273 méter, a délnyugati oldala pedig 194 méter hosszúságú. A nagyméretű földvár a honfoglaló őseink jelentős mérnöki tudását dicséri. A vár fából és földből épült, és az alapzathoz követ is felhasználtak, az ágcsonkokkal illeszkedő fagerendák közét  földdel töltötték fel eleink. A vár 33 ezer négyzetméteren terül el, a belső szintjéhez képest átlagosan 11 méter magasságúak a falak. Azonban ha az árterület felől mérjük a vármagasságot, akkor a falak magassága eléri a 20 métert. A vár felépítéséhez 326 ezer köbméter földet, a tartó gerendaszerkezetben 15 ezer köbméter fát használtak fel. Bóna István régészprofesszor számításai szerint a vár felépítéséhez – a kor viszonyait figyelembe véve – 1 millió 200 ezer munkaóra szükségeltetett, amely 100 építőmunkással számolva 900 napot vehetett igénybe, azaz 2 és fél évig tartó munkafázist ölelhetett fel. A hatalmas földtömeg összetartására kazettás rendszerű faszerkezetet alkalmaztak. A 30 cm átmérőjű gerendákat több helyen egymásba csapolták, és összekötötték a vízszintesen fekvő faelemeket a függőlegesen álló gerendákkal. A feltárásokkor kiderült, hogy a sánc lábazatának megerősítésére köveket is felhasználtak. A földvár sáncait két oldalról a Tisza övezte, a harmadik oldalra pedig egy csatornát építettek. A földvár keleti oldalán húzódott a 7 méter széles és 3 méter mély vizesárok. A csatorna építése során felhalmozódott földből erősítették meg a vár keleti oldalát, ezáltal egy mesterséges szigetté alakult az erősség. A vár főbejáratát így valószínűleg egy híd kötötte össze a szárazfölddel. Az esetleges ostromokkor tiszta ivóvíz nyerésére egy 30 méter átmérőjű ciszternát azaz csapadékgyűjtő helyet alkottak, amelybe a fölé épített tetőrendszerből vezették le a vizet. Az északi – tiszai – kapuhoz egy jól rekonstruálható út vezetett, amelyben kő alapzatra homokkal kevert földréteget döngöltek rá. A feltárásokban résztvevő régészek és mérnökök arra az eredményre jutottak, hogy körben a falak tetején – a vár védelméhez – egy 3 méter széles védelmi járósáv volt kialakítva, mely előtt fél méter széles függőleges gerendákból felépített mellvéd húzódott. A vár három sarkában valószínűleg egy-egy figyelőtorony állhatott.

            A Szabolcson napvilágot látott nagy mennyiségű honfoglalás kori lelet értékelésekor sok kutató arra az álláspontra jutott, hogy éppen ezen a tájon lehetett a magyar nagyfejedelmek szállása. Szabolcs környékén igen gazdag X. századi leleteket találtak, aranyozott ezüstlemezzel borított tarsolyok, aranyveretes szablyák, és turulmadarakkal díszített hajfonatkorongok kerültek napvilágra. Az biztos, hogy Szabolcs környéke egy jelentős központja lehetett a magyar honfoglaló népnek, az egyik törzs vezéri szálláshelye lehetett.  Ezen a területen működhetett az egyik nagy ötvösműhely is, ahol a gyönyörűen díszített tárgyak készültek.