A gávai költőnő, Bessenyei Anna életműve

1997-ben Bessenyei emlékév kapcsán nem csak a költő és filozófus Bessenyei György került a figyelem előterébe, hanem György unokahúga, Bessenyei Anna is, kinek neve csaknem feledésbe merült addig. Újrafelfedezésében elévülhetetlen érdemei vannak Dr. Katona Béla Irodalomtörténésznek, aki a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozatának elnöki tisztét töltötte be akkoriban.

(Kulturális örökség szakterületi kategória)

1997-ben Bessenyei emlékév kapcsán nem csak a költő és filozófus Bessenyei György került a figyelem előterébe, hanem György unokahúga, Bessenyei Anna is, kinek neve csaknem feledésbe merült addig. Újrafelfedezésében elévülhetetlen érdemei vannak Dr. Katona Béla Irodalomtörténésznek, aki a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozatának elnöki tisztét töltötte be akkoriban.

Bessenyei Anna első tartalmas életrajzát is neki köszönhetjük: „Bessenyei Anna 1767-ben Bercelen született. Bessenyei György legidősebb fivére, László és Dombrádi Anna leányaként. Hosszú életének nagy részét Gáván töltötte. Tanulmányairól nincsenek közelebbi adataink. Annában – úgy látszik – elevenen éltek a Bessenyeiek literátus hajlamai. A család történetírója, Széll Farkas művelt nőként emlegette, akit környezete verselőnek nevezett. S valóban már 1795-ben önálló kötete jelent meg Kolozsváron Az ifjak emlékoszlopa címen. Lehet, hogy éppen átlagon felüli műveltsége, intellektuális érdeklődése és költői hajlamai eredményezték, hogy nem ment férjhez, bár verseiben gyakran panaszkodott magányossága miatt. Éppen ez a magányossága tette viszont lehetővé számára, hogy 1804-ben Pusztakovácsiba (ma Bakonszeg) költözzön, ahol utolsó éveiben hűséges ápolója, gondozója lett nagybátyjának, a sokat betegeskedő költőnek. 1811-ben, Bessenyei György halála után Anna nem rögtön költözött vissza Gávára; egy ideig egy másik nagybácsi, a Beregszászon és Ilosván élő Bessenyei Pál házában vendégeskedett. 1815-ben már Gáván állította össze verseskötetét, amely még ugyanabban az évben meg is jelent. Később még két kötete készült el, de ezek nyomtatásban nem láttak napvilágot. Mindkettőt a sárospataki könyvtár kézirattárában őrzik. (A keresztény hitnek gyümöltsei, Gáva, 1821; A tiszta ész, s a józan értelemnek tseppjei, Gáva, 1823.) A verseken kívül Bessenyei Anna irodalmi hagyatékának legnagyobb részét levelei alkotják. Sajnos levelezésének csak kisebb része maradt fenn. Szerencsés kivételnek számítanak azok a levelei, amelyeket Gáváról a közeli Szabolcsra Mudrány Jánosné Bárczy Katalinnak írt […]”

Bessenyei Anna költészetének és irodalmi munkásságának felfedezéséért igen sokat tett még Dr. Kovács Sándor Iván, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, aki a Miskolci Egyetem bölcsész hallgatóiból álló Textológiai Műhelyt vezette, és irányításával a hallgatók Bessenyei Anna kutatásokat végeztek, majd sikerül elérniük, hogy az egykor 1815-ben megjelent Bessenyei Anna versei című kötet hasonmás kiadásban újra napvilágot lásson 1995-ben A Miskolci Egyetem Textológiai Műhelyének Füzetei sorozat első darabjaként. A Bessenyei család történetírója, Széll Farkas így ír Annáról: „E jó nőt gyermekkoromban ismertem, most is előttem áll […] kezében bibliával. Igen istenfélő aggleány volt, magas kort ért, csaknem száz évet […]” A gávai költőnő írásait ez az attitűd határozta meg: mélyen gyökerező istenhit, és a keresztény erények magasztalása. Ars poeticáját írásai nyomán Kovács Sándor Iván így foglalta egybe: „»Élek, sírok, írok, gondolkozom: / Nyugodnom nem lehet, szüntelen dolgozom« - választott hitvallást verseihez, követve ezzel is Bessenyeit. Ez a szüntelen gyakorlati és irodalmi foglalatosság volt a legjellemzőbb rá. Talán nem is igazi költői becsvágy, inkább csak érzésnek és gondolatnak a köznapinál emeltebb szintű kifejezése sarkallta. »Ahol hibáztam, tűrjétek el bennem, minthogy én úgysem vagyok poéta, hanem csak egy lakos a világban, aki így érzek, és így gondolkodom, amint leírtam itt.« – határozta meg poétikai fogalmak nélküli ars poéticáját szerénykedve verseskönyvének Kedves embertársaim! megszólítású előszavában. Önmagáról és eszményeiről pedig így nyilatkozott: »Leányembertársatok, aki az Istent féli, a virtusos embereket szereti, akikből származnak az életnek legszebb, legjobb cselekedetei.«” Ezen értékkeresés Bessenyei Anna minden írásában megnyilvánul, egy szemléletes példát idézek egyik 1815-ben megjelent verséből:

„Emeld-fel szemedet, lásd-meg az Egeket,

Tsudáljad bámúlva ki tartja ezeket.

Melly tágas Theátrom ez a’ hív lelkeknek,

Örök lakó-helye marad ez, ezeknek.

Siess hát, ne mulass, e’ szent társaságba,

Ne töltsd az idődet haszontalanságba.

Légy mellette mindég a’ Mindenhatónak,

Kerüld veszedelmét a’ kénköves tónak,

Légy okos, légy szelíd, szeress embereket,

Szeretettel te is fogadd-meg ezeket.”5

Alkalmi versek is születtek a „gávai költőnő” tollából, egyet említek itt, ami helytörténeti jelentőséggel is bír, mivel az egykor Vencsellőn honos Dessewffy grófnál töltött ebéd után keletkezett. Történt ugyanis, hogy Anna kedvességből szép almákat küldött a Dessewffy családnak, mire a grófné válaszlevelében ebédre hívta Bessenyei Anna „Tekintetes Kisasszonyt”. A látogatás után Anna versben fogalmazta meg köszönetét és nagyrabecsülését ekképpen:

„A Grófné Vencsellőn ebédre hivatott

Kinek dicsőségét, háznépét láttam ott!

Asztala vólt rakott, gazdag, igen fényes,

Maga okos, tanult, gazdag és nem kényes.

Gyermekei szépek és nagyra mutatnak,

Magokból hazafit s tanácsost juttatnak,

Látszik, hogy az ország hasznára készülnek,

Bizonyosan ezek magas helyre ülnek.

A Gróf köztök olyan, mint egy aranybánya,

A fejéből rosszat soha ki nem hány a’,

Okosság, tudomány, gazdagság abból jő,

Mint egy fejedelem itt köztünk, olyan ő.

Föld, rét, erdő, sok nép, egy szép udvar és kert

Mutatják, hogy soha hiába nem hevert.

A Teremtő őrá áldást sokat hintett,

Látom, szeretettel mennyből rátekintett

Méltóság, dicsősség nagyon körülvette,

A bölcs gondviselés őtet nagynak tette.

Éltesse az Isten így soká ezeket!

Emeljünk az égre érettek kezeket”.

Anna magával ragadó egyéniségének köszönhető talán, hogy e kedves versre Gróf Dessewffy Sámuel rímekben válaszolt, kis 6-soros versikét komponált 1815. október 7. napján Vencsellőn.

Bessenyei Anna „Későbbi költői tevékenységéről nincs tudomásunk, nagy gonddal igyekezett azonban a családi irodalmi hagyományokat ápolni. Idősebb korában főként unokaöccsének, Bessenyei Boldizsárnak az útját egyengette. […] Ha verset keveset írt is, elég kiterjedt levelezést folytatott. Levelezésének külön fejezetét alkotják a most előkerült Nyíregyházán őrzött kéziratok. E levelek egyetlen címzettje Bárczai Bárczy Katalin, a Gávához közeli Szabolcs község földesurának, Mudrány Jánosnak a felesége volt.” Nem szokványos írásművek ezek sem. „A levelek terjedelmének nagyobb részét általában két dolog tölti ki. Egyrészt annak bizonygatása, mennyire szereti ő barátnőjét, másrészt ájtatoskodó elmélkedések Istenről, Jézusról, az öröklétről, a túlvilágról, a mennyei boldogságról, a szeretet hatalmáról, stb.” Elengedhetetlen azonban, hogy a levelekben Anna költői énje is megjelenjék: „A kéziratgyűjteményben két verses szöveg is található. Voltaképpen ezek is levelek, kondoleáló írások Mudrány János halála után az özvegyen maradt Bárczy Katalin vigasztalására. Az első általános elmélkedés, az élet diadalának hirdetése a halál fölött, a második pedig Mudrány János túlvilági dicsőségének bizonygatása.”

A 10. számmal nyilvántartott, 1837-ben keletkezett – verses formában megfogalmazott – levél így kezdődik:

„Nem igaz hogy meg holt Mudrány János mert él

halhatatlanná lett változástol nem fél

Mint ember teremtő mindent el végezet

Az Istentől újra lett kezdet végezet

Uralkodva szolgál az Ur Isten helyén

A kérubinok közt korona van fején

Mint hív győzedelmes bir sok Ditsőséggel

Lelke bé tölt tiszta tökélletességgel”

A méltatlanul elfelejtett gávai költőnő Bessenyei Anna tiszteletére emléktábla-avatással egybekötött ünnepi emlékülést tartott Gávavencsellő település önkormányzata és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1997. november 14-én Gávavencsellőn. Ettől az időponttól indult el a költőnő irodalmi munkásságának megismertetése a nagyközönséggel. 2009-ben a költőnő halálának 150. évfordulóján újabb nagyszabású emlékünnepség zajlott a helyi könyvtár rendezésében, ahol részt vettek a környékbeli települések közéleti szereplői és a nyíregyházi székhelyű Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság tagjai is. A helyi általános iskola diákjaival és a gávavencsellői „kultúra-barát” olvasóközönséggel a községi könyvtár berkein belül – az iskolával is együttműködve – ápolják a költőnő emlékét, nem múlik el úgy kulturális ünnep, ahol ne idéznék Bessenyei Anna költői munkásságát.

A fotó Bessenyei Anna kéziratának részlete, amit a sárospataki könyvtár őriz.