Simonyi József, Nagykálló szülöttjének emlékezete
Simonyi József huszár ezredes 1771-ben született Nagykállóban. Elemi iskoláit itt végezte. Mozgékonysága már gyermekkorában erősen megmutatkozott. Az ifjú Simon nem a tanulók sorát erősítette, hanem 16 évesen beállt a Greffen huszárok közé, de csak 1787-ben került a Hajdúböszörményi 8. Wurmser huszárokhoz. 1788 őszén átesett a tűz- és vérkeresztségen az oszmán hadak délvidéki visszaszorítása során. 1795-ben a napóleoni háborúk és egy francia huszártiszt párbajban történő legyőzése után őrmesterré léptették elő.
1799-ben az újabb franciaellenes háborúban már alhadnagyként tűnt ki merész rajtaütéseivel és gazdag hadizsákmányaival. 1802-ben érdemei elismeréseként kérvényezte és elnyerte a Mária Terézia Rend katonai lovagkeresztjét, amivel megnyílt az út a bárói cím felé. Ekkor változott neve Simonról Simonyira. 1805-ben már kapitányként szolgál az újabb franciák elleni háborúban. 1809 májusában a wagrami csata utolsó napján hajtotta végre egyik legnagyobb haditettét. Hősiességéért őrnaggyá léptették elő és ekkor helyezték át a császári- királyi 4. számú Hessen-Homburg huszárezredbe is. 1813. október 16-18. között zajlott a lipcsei „népek csatája”, ami után haditettei elismeréseként I. Ferenc császár ezredessé léptette elő. 1814 októberében tért vissza Nagyváradra ezredével. 1823-ban Galíciába helyezték át az ezredét. 1825-ben eljárás indult, melynek során több vádat hoztak fel ellene, többek között túlzónak ítélték „békeidős” katonai fegyelmi intézkedéseit. Az Udvari Haditanács rendfokozatától megfosztotta és kétévi várfogságra ítélte. Az eset furcsaságát és megkérdőjelezhetőségét az is jól alátámasztja, hogy „Simonyi óbester kevesebb, mint egy éve raboskodott, amikor a várparancsnok, Johann Mayer von Heldenfeld vezérőrnagy, aki az óbestert nagyra becsülte, 1832 márciusában kegyelmi kérvény útján maga is kérvényezte a korábban a hadseregben szolgált fogoly szabadon bocsátását. A kérelem azonban nem talált meghallgatásra, sőt, éppen az ellenkező hatást érte el, mint aminek a kiváltásra a várparancsnok törekedett. A kegyelem kérvényezését követően, nem kis rosszindulatot sejtetve, a várparancsnokkal szemben indult fegyelmi eljárás, mert szabályellenesen biztosított kedvezményeket a kivételezett rabnak".
A rendkívül szigorú ítélethez gróf Széchenyi István, akinek egykor parancsnoka volt az óbester, időskori visszaemlékezéseiben azt fűzte hozzá, hogy a per körül valami nem volt rendben, és Simonyit indokolatlanul hurcolták meg. Halálát mérgezés okozta. Rendkívüli egyéniségét, haditetteit számos irodalmi alkotás mutatja be: Gajdács Pál elbeszélő költeménye, Jókai Legvitézebb huszár című regénye és Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című ifjúsági regénye.
Simónyi óbester katonai pályafutása alatt mintegy 72 kitüntetést kapott.
A teljesség igénye nélkül az alábbiakat is:
– I. Ferenc császártól a Mária Terézia Rend katonai lovagkeresztjét és a Lipót
Rend parancsnoki keresztjét,
– az orosz cártól Szent György Rendet,
– a porosz királytól Pour le Mérite kitüntetést,
– az ahesseni választófejedelemtől Katonai Szolgálati Érdemrend parancsnoki keresztjét.
További Kulturális örökségi értékeink
