Luby család szatmári nemzedékeinek példamutató közéleti és közművelődési szerepvállalása
Az eredetileg a felső-magyarországi Liptó vármegyéből származó, a történelmi forrásokban a 13. századtól megjelenő benedekfalvi Luby család szatmári ágának története a család későbbi sarjának, Luby Károlynak (1750-1805) a nagykárolyi Károlyi családnál 1772-ben történt hivatalvállalásával kezdődött. Nem csak ő, hanem a Lubyak további nemzedékei is jelentős szerepet vállaltak a szatmári közélet feladatainak irányításában és ellátásában, illetve a család néhány tagja a magyar művelődéstörténet különböző területein is otthagyta névjegyét. A haladó gondolkodású Luby Károly vármegyei alispánként tevékenykedett, illetve az 1790. évi országgyűlés szatmári követe volt, akinek utódai szintén viseltek közhivatalokat: fia, ifjabb Luby Károly (1787-1840) a fehérgyarmati járás főszolgabírája volt, egyik unokája, Luby Zsigmond (1819-1887) szintén főszolgabírói tisztséget töltött be, majd aranytollal kitüntetett vármegyei főjegyző volt, aztán vármegyei iskolai tanfelügyelő lett. Unokája, legifjabb Luby Károly (1830-1908) vármegyei levéltárnoki tevékenysége mellett genealógiai kutatóként szerzett hírnevet magának.
A 19. század első felében a Luby család nagyari udvarházában a Kölcsey Ferenchez kötődő rokoni és baráti kapcsolatok révén a reformkor kiváló személyiségei fordultak meg: Kölcsey Ferenc költő, Szemere Pál literátor, a magyar nyelvújítás mozgalmának egyik vezető alakja, Wesselényi Miklós politikus, Obernyik Károly és Inátsi Pap Endre költők, illetve Petőfi Sándor.
Luby Zsigmond fia, Luby Géza (1849-1911) évtizedeken keresztül volt a Függetlenségi Párt fehérgyarmati járási országgyűlési képviselője, aki több alkalommal is meglátogatta Kossuth Lajost önkéntes száműzetésében, illetve barátságot ápolt Kossuth Ferenccel és Herman Ottóval. Kezdeményezésére állítottak millenniumi emlékoszlopot 1896-ban Nagyarban és Fehérgyarmaton, 1903-ban pedig a Rákóczi-szabadságharc kétszázadik évfordulója alkalmából Tiszabecsen emeltek emlékművet a vezérlő fejedelem tiszteletére.
Luby Géza leánya, Luby Margit (1885-1976) a 20. század első felének jelentős néprajzkutatója, aki életében három monográfiában mutatta be a szatmári paraszti élet rendjét, hiedelemvilágát, illetve a már akkoriban eltűnőben lévő hagyományos paraszti gazdálkodás formáit. Publikált formában meg nem jelent anyagai a többi között a mátészalkai Szatmári Múzeum Kézirattárának becses részét képezik. A kéziratos hagyaték egy részének feldolgozására, kiadására a Luby Társaság pályázat révén vállalkozott, az ezzel kapcsolatos művek megjelenése a következő évben várható.
A Luby család tagjai a szatmári térségben nem csupán Nagyarban éltek, hanem más településeken is voltak udvarházaik, birtokaik: Nyírvasváriban, Tunyogmatolcson, Fülpösdarócon, Nagygécben. A Lubyakkal kapcsolatos szatmári épített örökség is jelentős, hiszen ahol éltek, lakó- és szakrális célú épületeket emeltek. Az egykori udvarházak, kastélyok a fenti településeken – az 1970-es árvízben megsemmisült Nagygéc kivételével - napjainkban is állnak, az egyházi örökség részét képező kápolnák és a nagyari családi sírbolt úgyszintén. A Luby család életmódja és a közéletben, a gazdálkodásban és a kultúra területén megnyilvánult példamutatása pozitív hatással volt a helyi lakosság életvitelének alakításra.
A 2012-ben megalapított Luby Társaság alapszabályban megfogalmazott célkitűzése a Luby család nemzedékei példamutató tevékenységének feltárása, bemutatása, velük kapcsolatos emlékhelyek kialakítása. Ennek kapcsán az egyesület a megalakulástól kezdve folyamatosan szervez emléknapi rendezvényeket, konferenciákat. Eddig a Luby családdal, illetve a hozzájuk köthető Petőfi-kultusszal kapcsolatban a szatmári térség kilenc településén hoztak létre emlékhelyeket, ültettek emlékfákat, lepleztek le emléktáblákat, emlékoszlopokat.
További Kulturális örökségi értékeink
