Keleti Gyepű
A gyepű-rendszer évezredes múltra tekint vissza a pusztai nomád, ill. félnomád népeknél, és ez a "hagyomány" még a középkor vége felé is élt. Maga a "gyepű" eredetileg a törzsek, törzsközösségek, családok, stb. felségterületeinek határán húzódó, amolyan senkiföldje-szerű területet, határvonalat jelezte, amelynek nem volt gazdája. A gyepük védelmére külön "őrség" jött létre. Ezeket az őröket a legjobb harcosok közül választották ki, tehát mintegy ki nem mondott elismerésnek számított, ha valaki ebbe az "őrseregbe" bekerült. Ők voltak a felderítők, vagy másnéven a fürkészek. Hadjáratok, egyéb hadi vállalkozások során ezek a fürkészek alkották a fősereg elővédjét, illetve oldal-, és utóvédjeit. Miután letelepedett népünk a Kárpát-medencében, ezek a fürkészek a korabeli határvidéken folytatták az ázsiai pusztákon megszokott feladatukat, csak most már határőrzők lettek. Természetesen nem alkottak külön törzset, hanem a saját törzsük szállásterületeinek azon a határvidékén éltek és "dolgoztak", amely idegen népekkel volt határos. Még később különböző kiváltságokat is kaptak felelősségteljes feladatuk ellátásának elismeréseként.
A gyepük a törzsek között addig léteztek igazán, amíg az egységes Magyarország létre nem jött egyetlen közös uralkodó vezetése alatt. Árpád idejében még léteztek a törzsek közötti gyepük, bár szerepük már nem igazán volt. A belső gyepük gyakorlatilag István király uralkodása alatt szűntek meg abban a formában, ahogy addig léteztek, és szép lassan feledésbe is ment, kivéve a külső határok vidékeit. A gyepű a 10—12. században jó lehetett ebben a térségben, azonban az Árpád-házi királyok uralkodásának végén már korszerűtlennek bizonyult. A népesség gyarapodása következtében a gyepűrendszert benépesítették (13—15. század). A haditechnika fejlődésével a gyepű tarthatatlanná vált.
A Keleti Gyepű 2004-ben alakult, célja az Árpád-kori hagyományok őrzése, felelevenítése. Az íjászat, mint hagyomány megőrzése, átadása az utókor számára, eleink kultúrájának bemutatása. Szabadidős programok szervezése, a népi hagyományok, a népi kultúra megőrzése, és népszerűsítése. Fizikai állóképesség, az erőnlét fokozása, az önfegyelem és etikus viselkedés iránti készség kialakítása, közösségépítés. Az országban egyedülállóan működő közösség Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, és Borsod-Abaúj-Zemplén Megye íjászait fogja össze.
További Kulturális örökségi értékeink
