A Bürkös Zenekar hagyományőrző művészeti tevékenysége

A zenekar 1998-ban alakult Nagykállóban. Tagjai fiatal népzenészek, akiket húsz évvel ezelőtt, a népzene iránti szeretet verbuvált össze. A zenekar, a Bürkös Hagyományőrző Egyesület fenntartásában működik. Az ország számos néptáncegyüttesének, néptánc és népzenei fesztiváljának elismert kísérői. Önálló koncertjeiken felcsendülnek a Kárpát-medence leggyönyörűbb dallamai. Legfontosabb feladatuknak érzik szűkebb hazájuk a Felső-Tiszavidék, azon belül is a Nyírség hagyományainak ápolását, fenntartását és továbbítását. Népzene és népdalgyűjtéseikkel próbálják megmenteni a vidék folklorisztikai „kincseit”. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számtalan településén megfordultak, ahol népzenei műsoraikkal, rendhagyó énekórákkal, táncházakkal örvendeztették meg az óvodáskorútól a szép korúig kiterjedő hallgatóságot, s ezzel megbecsülést, hírnevet és ismertséget szereztek.

A Bürkös Zenekar tagjai élethivatásuknak tekintik a magyar autentikus népzene megőrzését, továbbítását. Tevékenységüknek fontos társadalmi rendeltetése van, hiszen a zenének, a táncnak közösségépítő szerepe van, s manapság erre igen nagy szüksége van az embereknek. Az országban több együttes kísérő zenekaraként mindent megtesznek azért, hogy az ifjúság ízelítőt kapjon művészeti munkájukból, a népi hagyományok ápolásából, a népzene és ének megőrzéséből, továbbadásából. Mindezt önként vállalt feladatuknak is tekintik, mert ez az életük: „a zene oltárán kifejezni magukat”.

Európa szinte minden országában megfordultak már, ezen kívül 2010-től folyamatos résztvevői az Amerikai Egyesült Államok és a Dél- amerikai országok folklór fesztiváljainak.

Számos zenei és fesztiváldíj birtokosai.

2003 óta a Nagykállói Téka Népművészeti Tábor állandó zenekara. 2008-ban Nagykálló város Önkormányzata munkásságuk elismeréseként a Nagykálló Kultúrájáért-díjat adományozta számukra. 2011-ben az a megtiszteltetés érte a Bürkös zenekar tagjait, hogy az országos Prima Primissima Junior díjra jelölés mellett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Prima-díj jelöltjei is lehettek egy ízben.

Énekesük Kerezsiné Dr. Kulcsár Annamária, Vass Lajos nagydíjas énekes, az Eurorégiós Népdaléneklési Verseny döntőjében, ami a Nagyváradi Állami Filharmóniában került megrendezésre, második helyezést ért el.

            2014-ben Dezsőházi Tamás, a zenekar vezető prímása, aki egyben a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium népi hegedűtanára, a balatonfüredi Anna-bál kísérőrendezvényeként lezajlott, hagyományteremtő céllal megtartott I. Országos Prímásverseny első helyezését nyerte el.

            A zenekar tagjai az elmúlt években több népzenei kiadvány közreműködői voltak.

Első önálló albumuk 2009-ben, Fogadd tőlünk örök Atyánk címmel jelent meg, mely főként, szűkebb hazájuk, a Felső-Tisza-vidék dallamvilágába nyújt betekintést.

A 2011-es év újabb mérföldkő volt a zenekar életében, ugyanis ebben az évben jelent meg második albumuk, Címerünk a magyar szürke címmel. A könyv bemutatja a magyar szürkét, mint tradicionális szarvasmarha fajtát, a lemez pedig a „nagy Magyarország” gulyásnótáiból ad ízelítőt. A kiadvány a Hortobágyi Génmegőrző Nonprofit Kft. felkérésére készült.

2013-ban nagy örömmel tettek eleget egy újabb lemezfelkérésnek, melyet a következő évben húsz esztendős jubileumát ünneplő Nyírerdő Zrt. tett irányukba. Ezt a kerek erdőt járom én címmel, ismét könyv formában jelent meg egy kiadvány, ami a hazánkban őshonos fafajtákat mutatja be, cd melléklettel.

2014 második felére készült el újabb könyvkiadványuk, Őseimről maradt címmel.  Természetesen cd melléklettel, aminek zenei anyaga a csikósok, a huszárok és minden lovat szerető magyar ember világába nyújt betekintést. A könyv bemutatja a régi magyar lótenyésztő központokat. Az anyag a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségének felkérésére készült.

A lemezen a zenekar tagjain kívül közreműködik még Papp László és Berecz András is.

A zenekar tagjai:

• Kerezsiné dr. Kulcsár Annamária - ének
• Dezsőházi Tamás - prímás
• Kerezsi Antal - prímás, a zenekar vezetője
• Palazsnik László - brácsa
• Budai Antal - cimbalom
• Nagy Barna - nagybőgő

Dr. Ratkó Lujza néprajzkutató egyik írásában így vélekedik a zenekarról:

„Jó bornak nem kell cégér – tartja a mondás, s a Bürkös Zenekart sem kell bemutatni a néptáncot, népzenét kedvelők népes táborának, hiszen számtalan fesztiválon, tánctáborban és egyéb rendezvényen hallhatták muzsikájukat határainkon innen és túl. Az utóbbi években nemcsak Magyarországon váltak egyre szélesebb körben ismertté, hanem Európa és Ázsia számos országában jártak, sőt Közép-Amerikában is megfordultak hol néptáncegyüttesek kísérő-zenekaraként, hol önálló koncerteket adva. S hogy mit is tudnak? Egyforma technikai biztonsággal és stílushűséggel játszani a legkülönfélébb zenéket a régi stílusú pásztordaloktól kezdve az új stílusú csárdásdallamokon át a magyar nótákig, műdalokig; magabiztosan váltogatni az egyszerűbb, archaikusabb játékstílust az éttermi cigányzenészek jellegzetes játékmodorával és az erdélyi prímások mesteri technikájával; autentikus és modernebb hangzásvilágot teremteni dallamválogatásban és hangszerelésben egyaránt. S amit mindenekelőtt tudnak: jóízűen, ízesen muzsikálni, valódi tánczenét játszani.

Az együttes 1998-ban alakult nagykállói fiatalokból Bürkös Banda néven, és 2003 óta játszik a mostani felállásban, immár Bürkös Zenekarként. Tagjai a magyar nyelvterület északkeleti végeiről, a Nyírségből, Hajdúságból, Kárpátaljáról és Borsodból származnak. Mindannyian felsőfokú iskolát végeztek vagy végeznek, s az öt állandó tag közül hárman a népzenét hivatásul is választották. Jó barátok lévén sok időt töltenek együtt a muzsikáláson kívül is, s nemcsak a közös munka, hanem a rengeteg közös élmény is szorosan összetartó csapattá kovácsolta őket. Szakmai fejlődésük érdekében sokat tanultak eredeti hangfelvételekről, illetve igyekeztek még élő autentikus zenészekkel, zenekarokkal együtt muzsikálni. Hosszú évek óta rendszeres résztvevői a nagykállói kézműves és néptáncos Téka tábornak, ahol a tánc alá való muzsikálás fortélyait sajátították el. Ugyancsak sokat jelentett számukra a különböző táncegyütteseknél végzett munka, ugyanis így egyrészt új zenei anyagokkal ismerkedtek meg, másrészt egy-egy koreográfia zenéjének összeállításával a szerkesztés, hangszerelés fortélyaiba is beletanultak. Lakodalmi muzsikálásaik során egy másfajta zenei igény kielégítése, a mai közízlésnek való megfelelés jelent számukra újabb kihívást. Ebből fakad az a törekvésük, hogy ne csak néprajzi szempontból kifogástalan dallamokat muzsikáljanak, hanem kevésbé értékes, de népszerű dallamokat is, hogy ilyen módon az eredeti népzenét nem kedvelő rétegekkel is megismertessék ezt a jóval nívósabb hagyományt.

Munkásságukat számos szakmai és egyéb díjjal, elismeréssel honorálták.

Nagy örömömre szolgál, hogy az egykoron oly gazdag tánc- és zenei hagyományú Felső-Tisza-vidék a XXI. században is egy olyan zenekart tudott adni nemzeti kultúránknak, amely méltó utóda lett nagyhírű elődeinek.”