Farkas József munkássága
A szatmári térség néprajza és annak kutatási területe mindig is egy fehér folt volt a néprajzi kutatások térképén. Egy-két kisebb tanulmány ugyan született, de az áttörést a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete, Gunda Béla professzor vezetésével létrehozott Szatmár-kutató csoportja tette meg a témában. Ennek a csoportnak volt egyik fő tagja Farkas József, akinek néprajzi munkásságához nem férhet kétség.
Mátészalkán született 1931. július 8-án, kinek édesapja cipészmester volt, anyja a házkörüli gazdaságban tevékenykedett és tartották el a tizenegy gyermeket számláló családot. Ebből fakadóan a paraszti élet sajátosságai már gyermekkora óra végigkísérték, ebbe született, ebben nevelkedett és egész élete során ebben teljesedett ki. A szülőföld adta népélet teljes mértékben áthatotta mind hétköznapi, családi életét, mind szakmai, tudományos kutatásait egyaránt. Mátészalkán járta ki az elemi és a polgári iskolát, ezt követően szülei hatására Debrecenbe került, ahol 1949-ben közgazdasági technikumot végzett. Az érettségi után beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol az akkori rendszer igényeinek megfelelően építészmérnöknek tanult. Alig fél év után a fővárost maga mögött hagyva átjelentkezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. A történelem szak jelentette számára az igazi érvényesülést, itt igazán azt tanulhatta, ami leginkább érdekelte. Gyermekkora óta tanári pályára készült és 1955-ben, mint történelem szakos középiskolai tanár kapott oklevelet. Eleinte a honismereti vonalat követte, idővel fokozatosan áttért a néprajzi területekre.
Az egyetemi éveket követően Farkas József életútja megpróbáltatásokkal volt tele. Először művészeti előadó lett az edelényi kultúrházban, de alig egy hónap után Nyíregyházára került, ahol először a helyi távirati irodában kapott lehetőséget, majd Hódi László - az akkori MTI nyíregyházi vezetője - tovább helyeztette a megyei könyvtárba, egészen 1957-ig. Igyekezett helyt állni ebben a szakmában.
Munkásságának kezdetén hatalmas mennyiségű adatot és anyagot halmozott fel, gyűjtött össze és írt le a szatmári tájról, jellegzetességeiről, népéről, életmódjukról. Megismertette a különböző hagyományokat, népszokásokat, babonákat, és ezeket nemcsak összegyűjtötte, de rendszerezte majd több tanulmánykötetben is elérhetővé tette mind az érdeklődő, mind pedig a kutatók számára. Ezen irányú munkásságát teljesen áthatották gyermekkori gyökerei, a szülőföld, a vidék imádata. Egyfajta életcéljának tekintette közvetíteni ezeket a gyökereket és mindent megmenteni az utókor számára.
Megjelentek publikációi, amelyekben értekezik az 50-es évek közművelődéséről. Az 1956-os események nagy hatással voltak életútjára.
A folyamatos megpróbáltatások ellenére végül hazatért, az életét jelentő Mátészalkára és még 195 7. augusztusában feleségül vette Gyarmati Máriát. A családi élet megteremtését követően nem hagyott fel egyik fő életcéljával, a tanítással. Kocsordon kapott tanári állást, ahol magyar nyelv- és irodalmat tanított. A kocsordi kitérője közel két évig tartott, ezután kapta meg a könyvtárvezetői pozíciót Mátészalkán, ahol a járási könyvtárhálózat kialakításán, megteremtésén munkálkodott. A megyei kultúrpolitikai szerepet is magára vállalva, a könyvtárosság és az előadások mellett rendszeres felszólalója volt a politikai. gyűléseknek és számos cikket jelentetett meg megyei és országos lapokban egyaránt. Ez a fajta aktivitása a sikereket is magával vonta, ugyanis bizottsági tagja lett a Szabad-Szatmár-Bereg című szaklapnak.
Munkásságának másik nagyon fontos állomása maga a Szatmári Múzeum intézményének megalapítása majd annak országos szintű rangra emelése. Az a fajta szakmaiság és alázat, mellyel múzeumigazgatói hivatását végezte, rendkívül becsülendő és ezek vezettek aztán azokhoz a sikerekhez, amelyeknek köszönhetően a Szatmári Múzeum ma is egy jól működő, nívós szellemi kulturális központja a térségnek. Az intézmény egyedülálló gyűjteménye egyértelműen az országos néprajzi élet részévé tette a szatmári térséget. Emlékét a múzeumban mellszobra őzi, mintegy vigyázó és felügyelő szemmel kíséri végig a számára oly kedves intézménymindennapjait.
Életművének teljes feldolgozása majdhogynem lehetetlen feladat, hiszen az említett néprajzi tanulmányokon és köteteken kívül számos kiállításmegnyitó beszéde, köszöntője, publikációi valamint újságcikke is fennmaradt. Ezek bemutatása és elemzése úgy gondolom, hogy egy külön dolgozat elemzésében lenne teljesen áttekinthető.
Farkas József azért kutatott, mert témájában alig volt fennmaradt vagy feljegyzett adat. Élete folyamán ő viszont olyan mennyiségű információt hagyott ránk, melynek feldolgozása nagy kihívást állít a kutató elé. Az a küldetés, melyet életcéljaként tovább vitt, hogy a régi emlékeket és hagyományokat ne hagyjuk elveszni, hanem igyekezzünk tovább vinni és megmenteni az utókornak, a mai néprajzkutatás néprajztudomány kutatóinak is küldetése lehet.
További Kulturális örökségi értékeink
