Pál Gyula festőművész munkássága
Pál Gyula (Kállósemjén, 1928 – Nyíregyháza, 1981), a tehetséges, de szegény sorsú gyermek számára édesanyja nem tudta biztosítani a képességeinek megfelelő továbbtanulást, így előbb szakmát tanult, s autodidakta módon képezte művészi talentumát. Igazi tanítómesterekkel csak 1947-ben, a nyíregyházi Bessenyei György Szabadiskolában találkozhatott, itt fedezték fel tehetségét, innen került a Magyar Képzőművészeti Főiskolára.
Friss diplomásként Kalocsán kapott rajztanári állást, ahonnan 1957-ben kérte áthelyezését a Nyírségbe. Általános iskolákban tanított, s bekapcsolódott a megye képzőművészeti életébe is, de alkotói munkáját tüdőbetegsége nagyban hátráltatta. 1964-től a nyíregyházi Tanítóképző Intézet, majd a Tanárképző Főiskola oktatója és a Képzőművészeti Alap tagja lett. 1966-ban a budapesti Fényes Adolf Teremben állított ki, s ezen a kiállításon már nyilvánvalóvá váltak művészi kvalitásai a szélesebb közönség előtt is. Ez után a tárlat után fogadta tagjai sorába a Magyar Képzőművészek Szövetsége. 1981-ben, a megyei művészek közül elsőként, a Műcsarnokban gyűjteményes kiállítást rendezhetett. A kiállítás megnyitóján már súlyos betegen vett részt.
Olajfestményein, melyekből több mint százat hagyott az utókorra, előszeretettel használta a sötét színeket, a sötét angolvörösöket, mély szürkéket, fekete kontúrokat.
Közgyűjteményekbe került munkáit a Nyíregyházi Városi Galéria őrzi.
További Kulturális örökségi értékeink
