A tiszacsécsei Móricz Zsigmond emlékház
Móriczéknak Csécsén három házuk volt. Az író részletesen beszámol erről abban a levélben, amelyet 1928-ban írt Orosz Kálmán akkori csécsei lelkésznek. Eszerint a milotai faluvégen volt az országút és egy mezei út találkozásánál az a ház, ahol született. Az író 50. születésnapjára rendezett ünnepség még ennek a háznak az udvarán folyt le a nagy eperfa alatt. (A 70-es években ezt a házat teljesen elbontották, helyén ma újabb ház áll.) Az emlékházban látható bölcső ekkor került elő a padlásról, majd évtizedekig tartó leányfalui kitérő után 1966-ban, az emlékház berendezésekor adta ide a család. Móricz Zsigmond még egészen kicsi volt, amikor a másik házba költöztek a fiatal szülők: a falu kóródi végére, az országút és egy sikátor sarkára. Ezt adta el az írói édesapja a községnek iskola céljaira. Néhány év múlva költöztek át az előbbivel szemközti telken minden valószínűség szerint az édesapa saját kezével épített házba, a ma Móricz Emlékház néven ismert épületbe. Az épületről maga Móricz szeretettel írt az „Áldozó csütörtök „c. elbeszélésében. Eszerint „a ház olyan, mint a többi kis ház ebben a kis faluban; egyik az ötvenkét házból, amennyiből a falu áll a Tisza partján, gyümölcsfa erdővel körülvéve, a Tisza-parti fűzesek mögött megbújva, mint egy madárfészek. De ez a ház még olyan sincs, mint a többi, mert nincs neki még rédelye se, virágtartó korlátja az ereszemelő faoszlopok közt.” Az író halálának 10. évfordulóján, 1952-ben ezt a házat jelölték meg azzal az emléktáblával, melynek szövegében – tévesen – Móricz szülőházaként szerepel az épület. 1966-ban nyílt meg a népi műemlékké nyilvánított házban az első, majd 1979-ben a második, felújított emlékkiállítás, mely részben paraszti enteriőrből, részben irodalomtörténeti kiállításból állt. Az 1997-es felújítás alkalmával a kisebbik szobában lévő irodalomtörténeti kiállítást is enteriőrnek berendezett kiállítás váltotta fel.
Maga az épület – miként azt a fentebb említett Móricz–idézetből is láthattuk – tipikus Felső-Tisza–vidéki szegény paraszti lakóház. Magas, meredek hajlású tető szerkezete a Kárpátok népi építészetének alföldszéli lecsapódása. A valaha utcasorokat kitevő hasonló jellegű építményekből mára eredeti helyén csupán három maradt a Szatmár-Beregi síkságon (egy–egy a közeli Szatmárcsekén és Tarpán). Az épület vályogfalú, taposott szalmával fedett, kicsi, háromhelyiséges lakóház. Az utcai szoba (az első ház) két kisméretű ablaka közül az egyik az utcára, másik az udvarra néz. Berendezése a vidék szegényparaszti életmódját mutatja be (a berendezéshez maga Móricz is „hozzájárult”: írásaiban, különösen az „Életem regénye” címűben találhatunk utalásokat, amelyek segítségével rekonstruálhattuk az eredeti berendezést). A szobába kerültek a Móriczékkal rokonságban lévő Nyilas családtól megszerzett bútordarabok (a két ágy, kredenc, láda, székek, asztal, ami alatt van a vizes kanna), valamint eredeti Móricz-relikviák is. Ilyen az író már említett bölcsője, valamint a fogason elhelyezett kalap, amit az író szatmári gyűjtőútjain viselt. A szobába beállítottak egy fűtésre és főzésre szolgáló tűzhelyet („csikósspórt „) is. A pitvar szemközti oldalából nyíló kisebbik szobában (a kis házban) az író születésének 125. évfordulója alkalmából 2004-ben megújult irodalmi kiállítás arra keresi a választ, hogy a szülőföld milyen hatással volt Móricz alkotóművészetére. Itt is található eredeti tárgy: Móricz Imre az ünnepségen Tiszacsécsének ajándékozta Móricz botját, melyet a kiállítás rendezői a „Gyalogolni jó” tematikába építettek be. A konyha két részre oszlik: első része a tulajdonképpeni pitvar, ahonnan két oldalt nyílnak a szobák ajtajai. A bejárati ajtóval szemközti boltív alatt léphetünk be egy kisméretű helyiségbe, melyet kéményaljának neveznek. E rész fölött magasodik a nyitott szabad kémény, amelyik a helyiségek füstjét gyűjti össze és vezeti ki a szabadba. Alatta stelázsin különféle háztartási eszközök, cserépedények díszlenek. A portát az épület előtti utca felől deszkapalánk keríti, melyet szépen kiképzett, zsindellyel fedett fedeles kiskapu szakít meg. Az országút kanyarulatában és a telek hátsó részén a vidéken előszeretettel készített fonott sövénykerítés látható. Az udvar közepén áll az 1979-ben felavatott, a hazalátogató Móriczot ábrázoló egész alakos bronzszobor, Varga Imre alkotása.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Tiszacsécse fontos állomása a szatmári irodalmi emlékhelyeknek. A Móricz Zsigmond-emlékháznak berendezett parasztházban lakott a Móricz család. Zsigmond hatéves koráig itt nevelkedett. A kihelyezett emléktábla tévesen az író szülőházaként jelöli meg az épületet, de a legújabb kutatások szerint ez nem igaz. Az emlékház szoba + pitvar-konyha + szoba alaprajzú, vert falú, szabadkéményes, kontytetős, taposott szalmával fedett épület. A konyhát a pitvartól nyílással áttört fal választja el. A XIX. században épült, azóta többször átalakították. Jelenleg az eredeti bútorokkal, tárgyakkal van berendezve és múzeumi célokat szolgál, emlékkiállítás látható benne.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
- http://www.magyartelepulesek.hu/tiszacsecse/emlekhaz.html
- http://www.mire.hu/hu/museums/57/description
- http://szatmartour.hu/latnivalok/moricz-zsigmond-emlekhaz-tiszacsecse/
A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:
További Kulturális örökségi értékeink
