gróf Lónyay Menyhért munkássága
Országunkat évszázadokon át vezették olyan családok, akik sokszor háttérbe szorítottak mindent a haza felemelkedése, fejlődése vagy megmentése érdekében. Ezen családok egyike a Lónyay volt, melynek tagjait elsősorban a tenni akarás, a tudományok, művészetek pártolása, az ország szabadságának kivívása és a nyugati országokhoz történő felzárkóztatása motiválta.
A Lónyay-család legismertebb és legsikeresebb tagja Lónyay Menyhért (1822-1884), akinek már halálakor úgy vélekedtek, hogy nagy idők tanúja és alakítója volt. Élete egybeesik a történelem azon időszakával, amelyet a közvélemény méltán tart politikai, kulturális és gazdasági téren is a magyarság egyik legeseménydúsabb évszázadának. Lónyay Menyhért életútja a magyar a magyar 19. század négy nagy rendszerváltozásán keresztül vezetett. A reformkor nemzeti újjászületésében és öntudatra ébredésében nőtt fel, a forradalom és szabadságharc reményteli lelkesedése és önfeláldozó heroizmusa őt is magával ragadta, kitartott a következetes és öntudatos tűrésben az osztrák abszolutizmus és neoabszolutizmus idején, hogy aztán az Arany János által anti-reformkornak tartott dualista rendszer konszolidációja és ellentmondásoktól sem mentes gazdasági felvirágzása őt is felőrölje.
Lónyay Menyhért tagja volt a márciusi ifjaknak és Bereg vármegye országgyűlési képviselőjeként támogatta Széchenyi elképzeléseit.
Kortársaihoz hasonlóan sokat utazott, s külföldi útjain szerzett tapasztalatait szeretett hazája szolgálatába helyezte. 1848-ban tagja volt annak a szűk csoportnak, akik kidolgozták az áprilisi törvényeket. Ezt követően a Szemere-kormány pénzügyi államtitkára lett. A forradalom bukását követően önkéntes száműzetésre ítélte magát, melyből császári kegyelemmel térhetett haza. Kijelölt kényszer lakóhelye Tuzsér lett.
A Bach-korszakot követően visszakerült a közéletbe. Nevéhez köthető a Tisza Szabályozása térségünkben, róla kapta nevét a Lónyay-főcsatorna. Tagja, majd alelnöke a Magyar Tudományos Akadémiának.
Politikai tevékenységét a kiegyezést követően is folytatta, s az Andrássy-kormány pénzügyminisztere lett, illetve közös pénzügyminiszternek is kinevezték. Részt vett a modern polgári Magyarország gazdaságának felvirágoztatásában. Ténykedései elismeréseként Ferenc József király 1871. augusztusában grófi címet adományozott neki.
Pályafutása csúcsán 1871. november 14. és 1872. december 02. közötti időszakban a Magyar Királyság miniszterelnöke lett.
További Kulturális örökségi értékeink
