Szombathy Géza szőlészeti eszközei
Szombathy Géza és felesége Éva több mint harminc éves gyűjteménye látható Mátészalka, Szőlőskert u. 20. szám alatt, amit a kerítésre rögzített hordó és házszám, valamint az udvaron lévő egyedi szőlőprés jelez.
Már fiatalon érdekelte a szőlészet, borászat, valamint az azokhoz kapcsolódó régi eszközök, szerszámok gyűjtése – és azok tanulmányozása. Hobbiként kezdte ezeket gyűjteni, rendszerezni. Tájékozódás során jött rá, mennyire fontos a paraszti kultúra tárgyainak, emlékeinek megőrzése, felelevenítése. Hiszen nem mehetnek veszendőbe!
A régiséggyűjtés ma rendkívül népszerű hobbi, szerte a világon. Bár a régi életmódot nem támaszthatjuk fel, de az értékét megmenthetjük belőle. Ugyanakkor a hagyományokat nem csak szeretni, művelni kell, tisztelni is, legyen az tárgy, életvitel, bármi!
A családi ház garázsa már jó ideje kettős funkciót kapott. Itt tárolja az ország legnagyobb metszőolló gyűjteményét, jelenleg 1120 darabot. A különböző kollekció a történelmi időkből eredezhető metszőkéstől (kacorkéstől, görbekéstől) napjaink formailag tervezett ollójáig – e nélkülözhetetlen kertész – szerszám fejlődését mutatják be.
A történelemsorán vízválasztónak számít az 1800-as évek közepe, vége amikor a metszőkést a kukacos, hernyórugós metszőolló váltotta fel. Németországban és Ausztriában készítették az első darabokat, majd Magyarországon két kecskeméti lakatos mester kovácsolással hozta létre a kecskemétiill. a BOCSÁK-féle ollót.
A régi ollókat általában régiségpiacokon, illetve az internet megjelenésével – ezen keresztül szerzem be, de szabadidőben lakásról – lakásra járva vásárlom fel. Az 1800-as évek végén Európában is megjelent a filoxéra (szőlő gyökértetű) ami ellen a gazdák nem tudtak hatékonyan védekezni, ezáltal nagy területeken mentek tönkre a szőlőültetvények. Majd feltalálták a szénkénegezőt, amely magyar személyekhez kötődik, Szigeti Sándor kecskeméti lakatoshoz. Az ő tanulmányával sikerült a szőlő gyökértetű további terjedését megállítani. Filoxéria előtt a szőlőt csak bádog porozógéppel porozták rovarkártevők ellen. Az Amerikából behozott szőlővesszőkkel lisztharmat, peronoszpóra és egyéb betegségek ellen már komolyabb védekezésre volt szükség. A franciák ekkor állították elő a réz permetezőgépet, amit mi is átvettünk. Egyes gazdáknak nem volt lehetőségük gépet vásárolni, így favödörből cirokseprűvel csapkodták be a szőlőt.
Itt a gyűjteményben számos háti és virágpermetező látható. A legkorábbi permetezőgépünk 1899-ben készült Ausztriában.
A szőlőművelésben kevés kézi szerszámot használtak. Itt láthatunk különböző kapákat, tájegységenként más-más fajtákat. Kézi fűrészeket, amit sokszor a gazda készített el régi kaszák pengéiből kialakítva.
A szőlő érésekor – a termést megvédve – idősebb embereket ill. gyerekeket fogtak be őrzésére, akik ostort, kelepelőt, kolompot, csengőt használtak zaj keltésre, a madarak elriasztására.
Szőlőkötöző anyagok. Korábbi időszakban sást, gyékényt, ficfavesszőt, csuhéjat, zsupszalmát stb. használtak kötözéshez. Az 1800-as évek végén a franciák találmánya volt a raffia, de használtak papírzsineget és rongydarabokat is. Az 1900-as években különböző zsinegeket, műanyagokat használtak. Ma már korszerű kötözőgépek is megjelentek.
Különböző típusú üvegek gyűjteménye. Korábban a borfogyasztásnál fontos szerep jutott a szóda víznek.
Boroshordó csapok. A fahordókból elsősorban fából készült csapokon engedték le a bort. Itt különböző fajta csapok láthatóak. Talán a legérdekesebb a kulaccsal ellátott csap.
A pince további részében találhatók a boroshordók, amelyek ma már üresek, inkább díszítő elemként vannak kitéve. Ma már kevés szőlőbort készítenek, inkább gyümölcsborokkal foglalkoznak, amelyekkel borversenyekre is beneveznek ahol eredményesen szerepelnek. Jelenleg több mint 200 oklevéllel rendelkeznek. Látható a különféle léhu (tölcsér) fából, lopótökből kialakítva, de ma már van műanyagból is.
Az üveglopó előtt a töklopót használták bor kivételére, vagy a hordó csapra ütötték.
Itt található az emberi erővel működtetett szőlődaráló, ill. szőlőprés, valamint a fából készült puttony ( amiben a szőlőt hordták a gyűjtőhelyre ). Egymás mellett sorakoznak a régi és közelmúltbeli demizsonok.A műanyag flakonok megjelenése előtt ebben szállították a bort. Az üveg és műanyag hordódugók előtt fadugót használtak. Több díszhordó ill. kulacs látható.
A lépcsőházba érve különös kép tárul elénk. Képek sokasága, amelyek bemutatják a szőlő termesztési feladatait, tenni valóit. Itt látható a házaspár relikviái. A szőlőlugast idézve mutatja be, hogy a szőlőtőke, szőlővessző gondos kezelése után a kert varázslatos lakásdísszé válhat. E helyiségben kiemelkedik a tárgyak közül ivóeszköz, amelyből elődeink bort fogyasztottak. Kisebb gyűjtemény árulkodik a különböző dugóhúzásokról – szakkönyvekről – boroskancsókról.
Férje gyűjtőszenvedélyével azonosulva felesége is gyűjtővé vált.
Már sokkal korábban is tetszett neki a régi agyagkorsók, szilkék, kancsók, petróleumlámpák. Ezek voltak a gyűjteményei alapjai. Majd régiség – piacokon járva azt vettem észre, hogy vonzódik ezekhez az „ereklyékhez”. Csak jól körül kellett néznie a volt családi házukban Vállajon, s „kincsekre” talált. Majd a hír elteltével rokonok, barátok, kedves ismerősök felajánlásával akkor lett a gyűjteménye, hogy felvetődött a kérdés egy ún. régiség szoba kialakítására. Így az emeleten egy berendezett szoba lett a „mini néprajzi gyűjteménye” színhelye.
Itt egy parasztkonyha tárul fel kredencestől, egykori használati tárgyastól, de megcsodálható egy sor házi áldás, gyönyörű kender – és lenvászon – kollekciók és sok más, nagyanyáink idején mindennapos, ma már ritkaság számba menő használati tárgyak. Régi varrógépek felszereléssel együtt. Több mint 80 éves bölcső korhűen felszerelve. A sarokban több mint 100 éves len – ill. vászon zsákok felirattal korhű öltözékek, vállkendők….
Pici szobáját mára kinőtték a régiségei, ezért az udvaron épült un. fészerben kerültek elhelyezésre a később szerzett eszközök, bútorok, élelmiszerláda 1886os felirattal, különféle fateknők, konyhai eszközök, mérlegek, mosdóállványok, mosdóteknők teljes felszereléssel. Régi rádiók, elektromos eszközök a közelmúltból lószerszámok. Utazó, hordozó eszközök (bőröndök, aktatáskák, szatyorok, kosarak, bevásárlótáskák).
Továbbá az összegyűjtött, elsősorban vidékükre jellemző, az egykori paraszti, polgári életformához kötődő tárgyak, munkaeszközök. Elődeink ezeket óvták, védték, mivel az életük része volt.
További Kulturális örökségi értékeink
